Élelmiszertermelésben a szántóföld világszerte rendkívül fontos erőforrás. Ezt a fajta földet gondosan kell kezelni és fenntartani felelős gazdálkodás mellett. Csak ez a gyakorlat nem vezet a talaj romlásához vagy meddőségéhez. Hogy a talaj termékeny és tápanyagokban gazdag maradjon hosszú távon a gazdák által alkalmazott technikák közül kettő nélkülözhetetlen.
1. Vetésforgó
A 20. századi mezőgazdaság egyik legnagyobb bukása az volt, amikor a nagyüzemi gazdaságok egyetlen növényre kezdtek összpontosítani az egész gazdaságukban. Ez a fajta gazdálkodási gyakorlat kimeríti a földben lévő tápanyagokat, és a talaj meddővé válásához vezet, méghozzá rohamos ütemben.
Ez azért következik be, mert bizonyos növényeknek különleges tápanyagokra van szükségük a talajban, amelyek a területen termesztett egyetlen élelmiszertípus ismétlődő ciklusa miatt gyorsan kiürülnek. Amint ez bekövetkezik, bizonyos kártevők sokkal aktívabbak lesznek ebben a termesztési ciklusban, mivel a kártevők is egy bizonyos típusú élelmiszert élveznek az étrendjükben.
A kártevők túl nagy száma elleni küzdelem érdekében a gazdálkodó kénytelen erősebb növényvédő szereket használni a terményein, ami a talajba kerülő szennyező anyagok miatt még jobban hozzájárul a termőföld degradációjához.
Ez az ördögi kör könnyen orvosolható, ha a gazdák egy hagyományos és rendkívül hatékony gazdálkodási gyakorlatot, a vetésforgót alkalmazzák. Ezzel a technikával a gazdák több különböző növényt termesztenek, amelyeket betakarításról betakarításra váltogatnak.
E technika alkalmazásával a talajban rendszeresen különböző tápanyagok kerülnek a talajba, ami optimalizálja a szántóföldek tápértékét, és mérsékli, sőt megszünteti a káros növényvédő szerek használatát.
2. Mulcsozás
Mivel a szántóföldek nagymértékben függnek a talaj tápanyagértékétől, elengedhetetlen, hogy a betakarítási ciklusban minél több szerves anyagot tartsunk meg. Ennek egyik nagyszerű megközelítése a mulcs használata.
A mulcs lényegében egy szerves anyag, amelyet a talaj tetejére helyeznek, és amely a talaj védőrétegeként működik. Ez nagymértékben növeli a szántóföld tápanyagmegtartó képességét.
Az 1930-as években az Egyesült Államokban a nagy porviharok idején a szántóföldek felső talaját nagymértékben károsították a szélsőséges szelek. Kisebb léptékben hasonló eseményt látunk a mai napig a szántóföldeket sújtó kemény szelekkel kapcsolatban, amelyek a tápanyagtartalom elszállítását eredményezik.
A mulcs használata védőgátként hat a külső időjárási körülmények és az alatta fekvő, sérülékeny talaj között. Ezenkívül a mulcsozás kritikus erőforrás a talaj hőmérsékletének szigetelésében, valamint segít a szántóföldnek a víz megtartásában és az inváziós gyomok elleni küzdelemben, mert nem engedi elegendő napfényhez jutni a gyommagok csíráit. Az évek alatt lebomló mulcs értékes tápanyagokkal látja el a talajt, és javítja annak szerkezetét. Legyen az nagy területű szántó vagy akár egy ház körüli kiskert.
Szerző:
G. Nagy
Kép:
Rebecca Vincent Art