A magyar tudománytörténet nagyjai között van egy feltaláló, aki nemcsak a gyógyszerészet, de a mezőgazdaság és a nemzeti ipar összekapcsolásában is korszakosat alkotott. Kabay János a morfingyártás úttörője. 1931-es találmánya alapjaiban változtatta meg, miként tekintünk a máktermesztés melléktermékére – a szalmára.

Egy mezőgazdasági hulladék új élete

A mák (Papaver somniferum) gubója évszázadok óta ismert alapanyaga a gyógyászatban használt ópiátoknak, mindenekelőtt a morfinnak. A 20. század elején azonban a morfinkinyerés még mindig rendkívül költséges és pazarló eljárásokkal történt: csak az éretlen mák zöld gubójából vonták ki az alkaloidákat, jelentős mennyiségű értékes hatóanyagot hagyva veszendőbe. A betakarítás utáni, száraz, kicsépelt mákgubó – az ún. mákszalma – pedig legfeljebb takarmányként vagy tüzelőként jött szóba, ha szóba jött egyáltalán.

Az okleveles gyógyszerész, Kabay János zsenialitása abban állt, hogy észrevette, a száraz mákszalmában is jelentős mennyiségű morfin marad vissza. Kidolgozott egy üzemi eljárást, amellyel ezt gazdaságosan ki lehetett vonni. Nemcsak a gyógyszerészeti szempontból hatalmas nyereség számított, hanem az is, hogy egy értéktelennek hitt agrárhulladékot újrahasznosítható, stratégiai jelentőségű nyersanyaggá tett.

A hazai morfingyártás születése Tiszavasváriban

A módszer ipari alkalmazását Kabay a Szabolcs vármegyei Bűdszentmihályon (ma Tiszavasvári) 1927-ben általa alapított Alkaloida Vegyészeti Gyárban végezte, így irányításával nemcsak kielégítette a hazai igényeket, hanem a gazdaságos, ún. száraz eljárással a világ élvonalába emelte a magyar morfingyártást. A szántóföldön termesztett mák ezzel új értelmet nyert, a gyógyszeripar számára kulcsfontosságú lett. Magyarország – a megfelelő klíma és hagyományos máktermesztés révén – tökéletes alapot kínált a fájdalomcsillapító kábítószer gyártásához.

A gyár a 20. század második felében is meghatározó szereplő maradt, és Kabay találmányának továbbfejlesztett változatai ma is szerepet játszanak a gyógyszeriparban.

Egy találmány hatása három szinten

Kabay János találmánya több szinten is példamutató:

• Fenntarthatósági szempontból: a mezőgazdasági melléktermék hasznosítása ma is kulcskérdés. Kabay évtizedekkel járt a világ előtt e szemlélettel.
• Nemzetgazdasági szinten: Magyarország az 1930-as években függetlenedni tudott a külföldi morfinimporttól, sőt, egyes években exportált is.
• Tudományos szempontból: az eljárás az ipari biotechnológia korai példája, amely vegyészetet, agráriumot és gyógyszerészetet egyesített.

Rövid élet, örök életmű

Kabay János tragikusan fiatalon, 1936-ban, 39 éves korában egy sérvműtétet követően vérmérgezésben hunyt el, de a néhány éves gyári működése alatt maradandót alkotott. Gondolkodásmódja – a föld terményeinek teljes körű hasznosítása a nemzet szolgálatában – a mai agrárfejlesztések számára is inspiráló lehet. A mákszalma története így nem csupán vegyészeti sikertörténet, hanem egy agrártudományi diadal is: annak példája, hogyan épülhet egy „értéktelen” növényi maradványra egy kutató feltaláló életműve, ami ma már nemzetünk hungarikuma.