Tisztelt Gyártók, Lapszerkesztők, Forgalmazók!
Az önjáró permetezőgépekkel, illetve az azokkal kapcsolatos tájékoztatások légi művelést lejárató felhangjával kapcsolatban szeretnék reagálni.
Véleményem szerint ezek a szerkezetek soha nem fogják tudni kiváltani a légi munkavégzést pontosan azok miatt a korlátok miatt, amelyek alapvetően a talajon mozgó szerkezetek mozgásszabadságát korlátozzák.
Egyenetlen, felázott talajon, nagyobb hajlásszögű lejtőkön ezek a szerkezetek egyszerűen nem tudnak dolgozni, nem is beszélve arról, mekkora taposási kárt okoznak egyrészt ezek miatt, másrészt akkor, amikor nem tudnak a művelendő kultúrából kijönni a forduló végrehajtásához. Becslések szerint az így okozott kár 5-10 % között van (lásd a mellékelt képeket), ami jócskán fedezné a légi munkavégzés „többlet” költségét, és itt még nem vettem figyelembe a földi gép jóval nagyobb (minimálisan 3-4- szeres) mennyiségű vízfelhasználását, ami egyébként nem minden kezelés esetén indokolt és komoly időveszteséget okoz az e miatt jelentkező jelentős töltési idő szükséglet (1 munkaórára átlagosan 1,5 óra töltési idő) miatt.
Az FVM statisztikái azt mutatják, hogy a légi növényvédelmi tevékenységek során elsodródásból eredően felmerült kártérítési ügyek 1 százalékát (2005 évben 124 esetből 4, a kezelt területek egyharmadának légi kezelése mellett) sem teszik ki a földi hasonló műveléssel kapcsolatosan bekövetkezett káreseményeknek. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezek a repülőgépes káresemények is alapvetően a munkáltatóknak az elhelyezkedésre és a szomszédos kultúrákra vonatkozó nem kielégítő pontosságú tájékoztatásából erednek. Tehát felelőtlenség azt sugallni, hogy a földi növényvédelmi tevékenységek lebonyolítása során nem keletkezhet elsodródás, és ez csak a légi munkavégzésnél fordulhat elő.
Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a fenti – világviszonylatban is nagyon jó – statisztikát az is indokolja, hogy hazánkban csak felsőfokú szakirányú végzettséggel (Mezőgazdasági Főiskola / Nyíregyházi Főiskola) rendelkező személyzetek végezhetnek ilyen jellegű munkát.
Véleményem szerint egy üzleti kampány is van a légi növényvédelem lejáratása mögött. Ez, pedig nem más célt szolgál, mint az ezeket a szerkezeteket forgalmazók üzleti érdekeit. Szívesen eljátszanék a gondolattal, hogy ha ezek a neves forgalmazók légijárműveket is forgalmaznának, vajon melyik újukba harapnának? De sajnos nem forgalmaznak ilyesmit, mert nem értenek (és nem is akarnak érteni) hozzá. Egy légijármű körülbelül 4 db földi önjáró gép munkáját váltja ki, (egy Ka-26 helikopter piaci ára átlagosan 15 millió forintba kerülne, míg egy ilyen szerkezet kb. 35 millió).
Szokás előnyként emlegetni a szántóföldi műveléssel kapcsolatosan a műholdas helymeghatározásra alkalmas, illetve ezek jeleit felhasználó vezérlő rendszerek alkalmazását is. Tájékoztatásul közlöm, hogy ilyen műholdas vevők a légijárművek többségén is megtalálhatóak, és évek óta alkalmazzák őket a legfontosabb mozgásjellemzők kontrolálására és főleg az érzékenyebb munkálatok naplózására.
Ugyanakkor a jelentős kárt okozó és gyorsan terjedő kártevők, pl. kukoricabogár, gyapjaslepke hernyó elleni védekezéshez használatos vegyszerek dózisai alapvetően lényegesen kisebbek (Invite-Diablo15-18 l/ha) az önjáró permetezőgépek által hatékonyan alkalmazható dózisoknál. Ezek környezetkímélő, hatékony és az előírt töménységet biztosító, egyenletes kijuttatása alapvetően légijárművel lehetséges.
Éjszakai munkavégzéssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok, nagy főleg a tájékozódásban mutatkozó hiányokról tesznek tanúbizonyságot, ami erősen megkérdőjelezi az éjszakai munkavégzés hatékonyságát.
Szívesen emlegetik a reklámszövegek a légijárművek hibájaként a csatlakozások pontatlanságát (csíkozás). Ezzel kapcsolatosan meg kívánom egyezni, hogy a technológia helyes megválasztásával és következetes betartásával a légijárműveknél sem jelentkezik ez a probléma, ami sokkal inkább a munkát végző személyen, mintsem a gép konstrukcióján múlik.
Az FVM állásfoglalása az EU 2006.07.12.-én beterjesztett a légi munkavégzést szigorító szabálytervezetére is alátámasztja a fent leírtakat, és a légi növényvédelem nemzetgazdasági szintű
szükségességét.
Dr. Szilágyi Dénes PhD, főiskolai docens- szilagid@nyf.hu
Sasvári Ottó – sasvariotto@freemail.hu
http://zeus.nyf.hu/~kmtszweb/index.html
http://www.meresz.tar.hu/
