Címke: közgazdasági egyetem

Lovaskocsi a vidéki hangulat része

A manipuláció csodái, az új generáció

Hova jut a mai társadalom, ha egyre jobban eltávolodik a természettől?

Részlet Fenyvesi Theresa A fehér vándorsirály, Ómen című könyvéből

Ezt a kérdést egy átélt történettel szeretném egyértelműbbé tenni – megpróbálom egyszerűen összefoglalni. 2003 nyarán történt, jól emlékszem még arra, hogy ebben az évben 3-4 hónapig nem esett az eső. A mezőgazdaság az aszály miatt ebben az évben elvesztette a termések 80%-át, mivel a bogarak megtámadták a kukoricaszárakat és kiszívták a nedvüket, – ettől azok kidőlten és kiszáradtan a földeken hevertek. De a lényegre térek – épp kaszálni indultam a lovas kocsimmal –, (mivel egy jó ismerősöm felajánlotta a cirokföldjének a külső szélét, ami csak 20-30 centiméterre nőtt meg, ezért hasznavehetetlen volt; én ennek nagyon örültem, mivel az állatoknak nem volt már mit enniük az aszály miatt) amikor felhívott egy régi osztálytársam (23 éves), hogy eljöhet-e hozzám egy jó tanácsért, szerelmi bánat miatt.

– Persze, épp kaszálni indulok, de ha kijössz velem a földekre, akkor addig elmesélheted a bajod!

– ARRA JÁRNAK EMBEREK? MERT ÉN NEM AKAROK ÉGNI A LOVAS KOCSIN.

– Nem, maximum egy-két elveszett szerencsétlen Kóbor Kutya… De majd a hátsó Úton megyünk.

Azt tudni kell, hogy a fiatal hölgy közgazdasági egyetemen tanul, és nem kispályázik, a Parlament a célja. Ez sikerülhet neki, mivel ötös tanuló, jól nevelt, bólogatós, véleménymentes és csinos, szőke fiatal hölgy. A lényeg… Elindulok a mezőkre a hátsó úton, hogy ne kelljen szégyenkeznie a kisasszonynak amiatt, hogy lovas kocsin kaszálni indult velem. Odaérve kifogtam a lovakat, és megkértem, hogy adja le nekem a kaszát. Erre ő kezembe nyújtja a villát! (nem szóltam…)
Csak hallgattam a szerelmi problémáit, hogy a barátja írt neki egy levelet, hogy őt felszínes nőnek tartja… stb. Csendben hallgattam, és elkezdtem kaszálni a kiszáradt cirok szélét. Ekkor megszólalt, és lenézően csodálkozott azon, hogy:

– MIÉRT VÁGOD LE A BÚZÁT? A LÓ SZALMÁT ESZIK, NEM TUDTAD?!

(Hirtelen elállt a lélegzetem… Hmmm. Gazdasági egyetem?! Micsoda értelmes tanárai lehetnek szegénynek.) Választ adtam neki, és megpróbáltam érthetővé tenni félre nevelését:

– Ez cirok, nem búza, és a ló füvet vagy lóherét eszik. De mint láthatod, a fű a lábad alatt teljesen kiégett, azt nem lehet lekaszálni. A szalma pedig nem más, mint…”

De végig se hallgatott és nem hagyta, hogy befejezzem mondandómat, ahelyett – fenn állva a lovas kocsin – leordított, felháborodott tekintettel!!

– AZT HISZED, ÉN EZT NEM TUDOM! ÉS AZT HISZED, NEM TUDOM MIRŐL BESZÉLSZ? KI JÁR EGYETEMRE, ÉN VAGY TE?!!!!

És ekkor elmondta nekem, a mikro- és makrogazdaság definícióját a-tól z-ig. De ha közbeszóltam, hogy valamit megkérdezzek, akkor kezdte elölről, nehogy belezavarodjon! Én csak mérgesen tovább kaszáltam, és néha rémképek képződtek a fejemben, a cirok helyett az ő fejét szeltem… De biztos, hogy a 45 fokos meleg lehetett az oka, és napszúrásban szenvedtem! De a lelkem nem nyugodott le, és meg mertem tőle kérdezni, mit gondol, hogy ott a háta mögött miért dőlt ki a kukoricás?

– BIZTOS KIFÚJTA A SZÉL, MERT NEM ERŐSÍTETTÉK MEG. ANYU IS KIKÖTÖZI A PARADICSOMUNKAT A KARÓHOZ.

– Nem a szél volt a hibás! A szárak rugalmasak, de mivel nem esett az eső, a bogarak kiszívták a nedvüket s nincs természetes tó, mert a Geodézia elfúrta a természetes talajvíz rendszert, földgáz és kőolaj után kutatva; mi megmaradt, a tó az erdőben, oda meg beleereszti a szippantós az ürüléket, ezért kiszáradtak és valójában így egy kis szellő is elég volt, hogy kidőljenek.

– HÁT NEM MEGMONDTAM NEKED! EZEK A HÜLYE ÉS BUTA PARASZTOK VESSENEK MAGUKRA, MIÉRT NEM LOCSOLTAK! AZ Ő BAJUK! (Okos és intelligens választ kaptam.)

Ekkor felnéztem a porból, és őrá tekintettem, ahogy fent a lovas kocsin állt. Ő onnan fentről letekintett rám, és egy pillanatra megszédültem: az aranyhaja csillogott a napfényben e magasságban. És ahogy ismét elkezdte mondani az export és import fogalmát, egy pillanatra el is szégyelltem magam, hogy ő milyen okos, én meg csak egy buta parasztlány vagyok, aki itt, a porban beleszólok!!!! De csak egy pillanatra szédültem meg, mert e válasz után elborult az elmém! És kiabálva megkérdeztem:

– Gondolod, hogy majd a 20 hektáros földet locsolókannával kezdik el öntözni! És honnan hozzák a vizet!? Ja… Nem kell megszólalnod, a 20 milliós öntözőberendezésre gondolsz, aminek havi vízszámlája az egymilliót üti!! Ugye ebben van a KAPITÁL! Ja és még egyet: a barátod, az tudott valamit!”

De valójában ő (a lány) nem tehet róla, hisz ő csak egy „termék”, ebben a félrenevelt kapitalista rendszerben. És ha szerencséje lesz, bejut a Parlamentbe, a gazdasági bizottságba, és ő fogja irányítani az AGRÁRORSZÁGOT, a megfelelő magasságban fénylő hajjal; AHOL NINCSEN KŐOLAJ, SE IPAR, CSAK EGY ÖSSZEDŐLT FÖLD!