Címke: kaszálás

Pünkösdi kaszálás

óriási szénaboglya Kunmadarason

A pünkösdi kaszálás régi, vidéki szokásként nemcsak a mezőgazdasági ciklusba illeszkedett, hanem rituális, közösségi jelentőséggel is bírt. A pünkösdi királyválasztás során a fiatal férfiak különféle próbákon mérték össze ügyességüket, erejüket és állóképességüket – ezek egyike volt a kaszálás, amely a test és az elme fegyelmezett összehangolásának próbája volt.

Rendezettség kézi erővel – egy  kunmadarasi szénaboglya nyomában

A képen egy kunmadarasi szénaboglya látható 1933 júliusában, amely előtt három ember áll – eltörpülve a háttérben tornyosuló, óriási monstrum előtt. Ott, ahol egy kisebb domb is hegynek számít. A megörökített pillanat üzenete, hogy kellő tudással, kitartással és összefogással csodákra vagyunk képesek.

A fénykép hátoldalra írt feljegyzés szerint a boglya kerülete 42,5 méter, magassága pedig 20,7 méter – bár ez utóbbi adat az előtte álló alakok magassága alapján, illetve ha a boglya egy szabályos, 42,5 méter kerületű gömb lenne, akkor csak kb. 13,5 méter magas lenne. Mégis: a kép hiteles dokumentuma annak, milyen erőfeszítésekre volt képes egy paraszti közösség akkor.

A lesúlyozott kötözéssel viharoknak is ellenálló tömeg szakszerűen formált, az Alföld rendjének, ritmusának, időhöz és természethez való alkalmazkodásának tanúsága.

De vajon mit kaszáltak pontosan pünkösd idején?


A válasz nem olyan magától értetődő, mint gondolnánk. A fotón szereplő hatalmas boglya ha nem egy nagy rét elsősorban fűféléinek tavaszi vagy kora nyári szénájából, akkor valószínűleg a pillangósvirágúak családjába tartozó takarmánynövényből, termesztett lóheréből vagy vörösheréből, esetleg lucernából készült. Mivel az Alföldön a 20. század elején már intenzív lucernatermesztés folyt. Például a lucerna első kaszálása májusra, legkésőbb pünkösd tájára esik. Ilyenkor a legértékesebb: magas a fehérjetartalma, a karotintartalma, és jól szárad. Aki korán kaszált, az jó szénát adott a jószágnak, és hamarabb juthatott második-harmadik növedékhez. Ez a rekordméretű bioboglya valószínüleg egy vágás után épült fel, mert egyáltalán nem látszik rajta rétegződés.

Igen, a boglya bio volt, mielőtt a „bio” előszó létezett volna. Mesterséges inputok nélkül termelt, műtrágyát, szintetikus növényvédő szert nem látott növényből épült. A takarmány a természet ritmusához igazodva, a legmegfelelőbb időpontban lett lekaszálva, majd természetes úton, napfénnyel és széljárással száradt. Nem szárítóüzemben, nem fólia alatt. A széna kézi, villával való forgatása, gyűjtése, boglyázása során semmilyen ipari energia nem hasznosult – kizárólag emberi és állati erő. A takarmányt nem fóliabálába tömörítették, nem tartósították tejsavas fermentációval, hanem légszáraz állapotban rakták fel egy élő építménnyé váló boglyába, amely maga is a paraszti térformálás és építészet egyfajta mesterműve. A boglya nemcsak takarmány volt, hanem tanúságtétel egy korszakról, amikor még nem kellett tartani PFAS-alapú perzisztens vegyszermaradványoktól, glifozáttal fertőzött fűtől vagy a száradás, begyűjtés közben a szénába hulladékokkal, szennyezett csapadékkal bekerülő mikroműanyagoktól, nehézfémektől. A jószág, amely ezt ette, valódi biojószág volt – nem a tanúsítvány miatt, hanem mert gondoskodó emberi jelenlét, tudás és tiszta táj állt mögötte.

A manipuláció csodái, az új generáció

Lovaskocsi a vidéki hangulat része

Hova jut a mai társadalom, ha egyre jobban eltávolodik a természettől?

Részlet Fenyvesi Theresa A fehér vándorsirály, Ómen című könyvéből

Ezt a kérdést egy átélt történettel szeretném egyértelműbbé tenni – megpróbálom egyszerűen összefoglalni. 2003 nyarán történt, jól emlékszem még arra, hogy ebben az évben 3-4 hónapig nem esett az eső. A mezőgazdaság az aszály miatt ebben az évben elvesztette a termések 80%-át, mivel a bogarak megtámadták a kukoricaszárakat és kiszívták a nedvüket, – ettől azok kidőlten és kiszáradtan a földeken hevertek. De a lényegre térek – épp kaszálni indultam a lovas kocsimmal –, (mivel egy jó ismerősöm felajánlotta a cirokföldjének a külső szélét, ami csak 20-30 centiméterre nőtt meg, ezért hasznavehetetlen volt; én ennek nagyon örültem, mivel az állatoknak nem volt már mit enniük az aszály miatt) amikor felhívott egy régi osztálytársam (23 éves), hogy eljöhet-e hozzám egy jó tanácsért, szerelmi bánat miatt.

– Persze, épp kaszálni indulok, de ha kijössz velem a földekre, akkor addig elmesélheted a bajod!

– ARRA JÁRNAK EMBEREK? MERT ÉN NEM AKAROK ÉGNI A LOVAS KOCSIN.

– Nem, maximum egy-két elveszett szerencsétlen Kóbor Kutya… De majd a hátsó Úton megyünk.

Azt tudni kell, hogy a fiatal hölgy közgazdasági egyetemen tanul, és nem kispályázik, a Parlament a célja. Ez sikerülhet neki, mivel ötös tanuló, jól nevelt, bólogatós, véleménymentes és csinos, szőke fiatal hölgy. A lényeg… Elindulok a mezőkre a hátsó úton, hogy ne kelljen szégyenkeznie a kisasszonynak amiatt, hogy lovas kocsin kaszálni indult velem. Odaérve kifogtam a lovakat, és megkértem, hogy adja le nekem a kaszát. Erre ő kezembe nyújtja a villát! (nem szóltam…)
Csak hallgattam a szerelmi problémáit, hogy a barátja írt neki egy levelet, hogy őt felszínes nőnek tartja… stb. Csendben hallgattam, és elkezdtem kaszálni a kiszáradt cirok szélét. Ekkor megszólalt, és lenézően csodálkozott azon, hogy:

– MIÉRT VÁGOD LE A BÚZÁT? A LÓ SZALMÁT ESZIK, NEM TUDTAD?!

(Hirtelen elállt a lélegzetem… Hmmm. Gazdasági egyetem?! Micsoda értelmes tanárai lehetnek szegénynek.) Választ adtam neki, és megpróbáltam érthetővé tenni félre nevelését:

– Ez cirok, nem búza, és a ló füvet vagy lóherét eszik. De mint láthatod, a fű a lábad alatt teljesen kiégett, azt nem lehet lekaszálni. A szalma pedig nem más, mint…”

De végig se hallgatott és nem hagyta, hogy befejezzem mondandómat, ahelyett – fenn állva a lovas kocsin – leordított, felháborodott tekintettel!!

– AZT HISZED, ÉN EZT NEM TUDOM! ÉS AZT HISZED, NEM TUDOM MIRŐL BESZÉLSZ? KI JÁR EGYETEMRE, ÉN VAGY TE?!!!!

És ekkor elmondta nekem, a mikro- és makrogazdaság definícióját a-tól z-ig. De ha közbeszóltam, hogy valamit megkérdezzek, akkor kezdte elölről, nehogy belezavarodjon! Én csak mérgesen tovább kaszáltam, és néha rémképek képződtek a fejemben, a cirok helyett az ő fejét szeltem… De biztos, hogy a 45 fokos meleg lehetett az oka, és napszúrásban szenvedtem! De a lelkem nem nyugodott le, és meg mertem tőle kérdezni, mit gondol, hogy ott a háta mögött miért dőlt ki a kukoricás?

– BIZTOS KIFÚJTA A SZÉL, MERT NEM ERŐSÍTETTÉK MEG. ANYU IS KIKÖTÖZI A PARADICSOMUNKAT A KARÓHOZ.

– Nem a szél volt a hibás! A szárak rugalmasak, de mivel nem esett az eső, a bogarak kiszívták a nedvüket s nincs természetes tó, mert a Geodézia elfúrta a természetes talajvíz rendszert, földgáz és kőolaj után kutatva; mi megmaradt, a tó az erdőben, oda meg beleereszti a szippantós az ürüléket, ezért kiszáradtak és valójában így egy kis szellő is elég volt, hogy kidőljenek.

– HÁT NEM MEGMONDTAM NEKED! EZEK A HÜLYE ÉS BUTA PARASZTOK VESSENEK MAGUKRA, MIÉRT NEM LOCSOLTAK! AZ Ő BAJUK! (Okos és intelligens választ kaptam.)

Ekkor felnéztem a porból, és őrá tekintettem, ahogy fent a lovas kocsin állt. Ő onnan fentről letekintett rám, és egy pillanatra megszédültem: az aranyhaja csillogott a napfényben e magasságban. És ahogy ismét elkezdte mondani az export és import fogalmát, egy pillanatra el is szégyelltem magam, hogy ő milyen okos, én meg csak egy buta parasztlány vagyok, aki itt, a porban beleszólok!!!! De csak egy pillanatra szédültem meg, mert e válasz után elborult az elmém! És kiabálva megkérdeztem:

– Gondolod, hogy majd a 20 hektáros földet locsolókannával kezdik el öntözni! És honnan hozzák a vizet!? Ja… Nem kell megszólalnod, a 20 milliós öntözőberendezésre gondolsz, aminek havi vízszámlája az egymilliót üti!! Ugye ebben van a KAPITÁL! Ja és még egyet: a barátod, az tudott valamit!”

De valójában ő (a lány) nem tehet róla, hisz ő csak egy „termék”, ebben a félrenevelt kapitalista rendszerben. És ha szerencséje lesz, bejut a Parlamentbe, a gazdasági bizottságba, és ő fogja irányítani az AGRÁRORSZÁGOT, a megfelelő magasságban fénylő hajjal; AHOL NINCSEN KŐOLAJ, SE IPAR, CSAK EGY ÖSSZEDŐLT FÖLD!