„Aki irányítani tudja az időjárást, az uralhatja a világot!” – Teller Ede már 1958-ban figyelmeztetett.

Képzeljük el, hogy egy gombnyomással esőt fakasztunk vagy napsütést rendelünk a veteményesünk fölé. Sci-fi? Talán nem is annyira. A 20. század egyik legnagyobb magyar tudósa, a hidrogénbomba atyja, Teller Ede már 1958-ban az amerikai szenátus előtt kijelentette:

„Biztosabb vagyok abban, hogy eljutunk a Holdra, mint hogy megváltoztatjuk az időjárást, de az utóbbi egy lehetőség. Nem lennék meglepve, ha sikerülne öt év alatt, de akkor sem, ha a következő ötvenben sem jönne össze.”

Teller szerint aki képes lesz irányítani az időjárást, az lehet a világ ura. Ezt az összefüggést szerencsére más országok is gyorsan felismerték, így már a nyolcvanas évekre nemzetközi egyezmények születtek az időjárás katonai célú bevetésének tiltására.

Mi is az a felhővetés?

A felhővetés, más néven felhőmagvasítás, egy olyan mesterséges eljárás, amely során különböző anyagokat – leggyakrabban ezüst-jodidot – juttatnak a légkörbe, hogy serkentsék a felhők csapadékképződését. A cél: hó vagy eső kiváltása, vagy a jégeső mérséklése.

Bár az eljárás elsőre egyszerűnek tűnhet, valójában igen összetett: megfelelő típusú, elegendő nedvességű felhőkre, valamint optimális hőmérsékleti és szélviszonyokra van szükség a sikerhez. Ráadásul nehéz pontosan megállapítani, hogy egy adott csapadék természetesen hullott, vagy valóban a beavatkozás eredménye volt.

A technológia történeti háttere

Az első publikus felhővetéses kísérletek 1946-tól indultak, Schaefer és Vonnegut úttörő munkái nyomán. Az Egyesült Államokban az 1950-es évektől kezdve a vízkészlet-gazdálkodók felfigyeltek arra, hogy a téli hegyvidéki felhőrendszerek magvasítása növelheti a hótakaró mennyiségét – ezzel pedig az olvadékvizek révén több víz juthat az ivóvízellátó és mezőgazdasági rendszerekbe.

A technológia fejlődése – mint a számítógépes modellezés, légi radar és meteorológiai hálózatok – jelentős mértékben javította a folyamat megértését, de a felhővetés hatékonyságáról továbbra sincs teljes tudományos konszenzus. A 2003-as amerikai Nemzeti Kutatási Tanács például így fogalmazott:

„Még mindig nincs meggyőző tudományos bizonyíték a szándékos időjárás-módosítási erőfeszítések hatékonyságára.”

Globális gyakorlat és eredmények

Ma már a világ több mint 50 országában működnek időjárás-módosító programok, például:

• Kína 2025-ben az ország több mint 5 millió km²-es területén kívánja alkalmazni a technológiát. (Megjegyzendő, hogy már a 2008-as pekingi nyári olimpiai játékok előzetes sajtótájékoztatóján arra az amerikai újságíró által a szabadtéri helyszínnel kapcsolatban feltett „És mi lesz ha esni fog az eső?” kérdésre az volt a határozott válasza a rendezőknek, hogy: „Nem lesz eső.”, és nem is esett.)
• Ausztráliai kísérletek akár 14%-os csapadéknövekedést is kimutattak.
• Az Egyesült Államokban néhány százaléknyi növekedést regisztráltak.
• Magyarországon 2018 óta sikeresen működik az országos jégelhárító rendszer a mezőgazdasági károk mérséklésére.

Fontos megjegyezni, hogy az alkalmazott és légkörbe bekerülő ezüst-jodid bár ezüstionokat tartalmaz, amelyek nehézfémként potenciálisan mérgezőek lehetnek, a jelenlegi technológiával kijuttatott mennyiség olyan csekély, hogy csak rendkívül érzékeny műszerekkel mutatható ki a környezetben.

Összességében elmondható, hogy a felhővetés nem csodafegyver, a vízhiányos régiókban és a mezőgazdaságban kézzelfogható segítséget jelenthet.

Az időjárás-módosítás továbbra is vitatott és fejlesztés alatt álló tudomány, de Teller jóslata részlegesen valóra vált – ha nem is az uralom, de legalább a befolyásolás szintjén.