Szárazodó klímában is van mivel gazdálkodnunk – de meddig?

A Kárpát-medence vízföldrajzi értelemben kivételes helyzetben van: zárt lefolyású medence, amelybe a víz nagyrészt beérkezik, de természetes módon csak korlátozottan távozik. Ez a hidrológiai sajátosság történelmileg bőséges felszíni és felszín alatti vízkészleteket biztosított a térség népeinek. Az utóbbi évtizedekben azonban az éghajlatváltozás, a vízgazdálkodási hibák és a tájhasználat drasztikus átalakulása következtében a vízkészlet minősége és mennyisége egyaránt veszélybe került.

Felszíni vízkészletek

A Kárpát-medence nagyobb folyói – Duna, Tisza, Dráva, Száva, Körösök, Maros – több ország vízgyűjtőjéből érkeznek, és a vízhozamuk jelentős része külföldi eredetű. Az Alföldre beérkező vízmennyiség azonban az utóbbi 50 évben csökkenő tendenciát mutat, részben a Kárpátokon kívüli vízgyűjtők klimatikus átalakulása, részben a duzzasztások és elterelések miatt. Emellett a belső vízhálózat – kisebb folyók, csatornák, holtágak – fokozatosan veszít kapacitásából a medersüllyedés, az elhanyagolt karbantartás és a vízvisszatartás hiánya miatt.

Vízfolyások szerepe a vízkészlet megőrzésében

A természetes vízjárások szabályozása – amely a 19. században indult nagy folyamszabályozási programokkal – mára elérte azt a pontot, ahol a további mesterséges beavatkozás nem növeli, hanem csökkenti az ökológiai víztartalékot. A folyók menti árterek lecsatolása, a tározók és vizes élőhelyek felszámolása a párolgási és beszivárgási egyensúlyt is megbontotta.

Felszín alatti vízkészletek

A medence legnagyobb értéke talán a felszín alatti víz: a porózus homokrétegekben, kavicsos víztartókban és termálvíz-rezervoárokban tárolt jelentős készlet. Magyarországon a hosszú távon kitermelhető felszín alatti vízkészlet évi 2,4 milliárd köbméter, amelyből évente körülbelül 500–600 millió köbmétert termelnek ki. Ez a készlet azonban nem korlátlanul kinyerhető, és fenntartható használata kiemelten fontos.

Talajvízszint-süllyedés és túlhasználat

A rendszerváltás utáni évtizedekben a kutas vízhasználat, különösen az öntözés és a termálvízhasználat terén, gyakran kontrollálatlanul zajlott. Ennek következtében több térségben – például a Homokhátságon – mélyreható talajvízszint-csökkenés figyelhető meg, amely nemcsak a vízhozamot, hanem az élőhelyek fenntarthatóságát is veszélyezteti. A mezőgazdasági termelés vízigényének pontos felmérése és az öntözéses gazdálkodás vízhatékonysága ma kulcskérdés.

A víz nem csupán mezőgazdasági erőforrás, hanem ökoszisztéma-alap is. A mocsarak, lápok, erdei vízfoltok és régi ártéri rendszerek mind a biodiverzitás vízfüggő pillérei. Ezek eltűnése nemcsak fajok pusztulásához vezet, hanem az ökológiai vízszolgáltatás (például párologtatás, csapadékképzés, mikroklíma-szabályozás) összeomlásához is.

A táji vízmegtartás lehetőségei

Az aszályok gyakoriságának növekedésével egyre sürgetőbb feladat a táji léptékű vízmegtartás: árterek visszakapcsolása, vizes élőhelyek újratelepítése, földhasználati módok átalakítása. Az agrárium számára ez nemcsak ökológiai kötelesség, hanem hosszú távú gazdasági túlélés is. A víz a tájban elv újrafelfedezése – például belvíztározók vagy időszakos vízborítású szántók alkalmazásával – valódi alternatívát jelenthet a klímareziliens gazdálkodás számára.

A Kárpát-medence víztartaléka még mindig számottevő, de a jövője nem magától értetődő. Az öntözési rendszerek korszerűsítése, a felszín alatti vízkészletek fenntartható használata, valamint a természetes vízdinamikához való visszatérés együttesen biztosíthatják, hogy unokáink is bőségként tekinthessenek arra, amit ma még sokan adottnak hisznek.

Akik mélyebben szeretnének elmerülni a Kárpát-medence vízgazdálkodásának összefüggéseiben, a következő források részletes szakmai és tudományos ismeretekkel szolgálnak:

• Vízügyi honlap: https://www.vizugy.hu/
• Víz Keretirányelv (EU Water Framework Directive): https://environment.ec.europa.eu/topics/water_en
• Magyar Hidrológiai Társaság szakfolyóiratai: pl. Hidrológiai Közlöny

A természetes vízmegtartás és a tájhasználat fenntarthatóságának kérdései nem csupán vízügyi, hanem társadalmi és gazdasági kihívások is – amelyekre közösen kell választ adnunk.

Nyitókép:
Vízborított és árvízjárta területek a XVIII. században, itt kinagyítható.