Épp jókor érkeztünk, Dr. Szabó István a gödöllői egyetem rektorhelyettese kezdte kihirdetni a 2025. évi AGROmashEXPO Hazai és Nemzetközi Termékfejlesztési díj pályázatainak nyerteseit.
Az elsőnek szólított hazai nagydíjas egypermetező drón fejlesztéséért vehette át a rangos kitüntetést. (Lehet ez jelzése is annak, hogy a permetező repülőgépes korszaknak talán örökre befellegzett.) A díjazottak egyébként részletesen ITT olvashatóak.
A sok nyugati gép — köztük a minket is elbűvölő MF IDEAL 9T típusú kombájn (nyitó képen), a maga 12,2 méter széles behordószalagos vágóasztalával és a még mindig meghökkentő hernyótalpaival — mellett jó volt látni hazai gyártmányokat is, mint pl. a METALWOLF standon felvonultatott munkagépeket.
És ha már díjazással kezdtük, akkor arra biztatunk minden mezőgazdasággal foglalkozó szakembert és érdeklődőt, látogasson el az idei, január 25-ig nyitva tartó AGROmashEXPO-ra, nem fogja megbánni, biztosan lesz több olyan termék is, amit díjazni fog.
Ahogy nekünk is lett egy kedvencünk, az alábbi képen bemutatott szőlészeti robot. Szándékosan nem kérdeztük meg, hogy mit tud, mert látva kinézetét, fantáziánk szárnyán a robot szót azonnal teljes értékűnek vettük. Elképzeltük, ahogy szalonnasütés mellett kitölti az általa korábban gombnyomásra megtermelt, persze már kellően kiforrt és lehűtött bort a poharunkba.
Az önjáró permetezőgépekkel, illetve az azokkal kapcsolatos tájékoztatások légi művelést lejárató felhangjával kapcsolatban szeretnék reagálni.
Véleményem szerint ezek a szerkezetek soha nem fogják tudni kiváltani a légi munkavégzést pontosan azok miatt a korlátok miatt, amelyek alapvetően a talajon mozgó szerkezetek mozgásszabadságát korlátozzák.
Egyenetlen, felázott talajon, nagyobb hajlásszögű lejtőkön ezek a szerkezetek egyszerűen nem tudnak dolgozni, nem is beszélve arról, mekkora taposási kárt okoznak egyrészt ezek miatt, másrészt akkor, amikor nem tudnak a művelendő kultúrából kijönni a forduló végrehajtásához. Becslések szerint az így okozott kár 5-10 % között van (lásd a mellékelt képeket), ami jócskán fedezné a légi munkavégzés „többlet” költségét, és itt még nem vettem figyelembe a földi gép jóval nagyobb (minimálisan 3-4- szeres) mennyiségű vízfelhasználását, ami egyébként nem minden kezelés esetén indokolt és komoly időveszteséget okoz az e miatt jelentkező jelentős töltési idő szükséglet (1 munkaórára átlagosan 1,5 óra töltési idő) miatt.
Az FVM statisztikái azt mutatják, hogy a légi növényvédelmi tevékenységek során elsodródásból eredően felmerült kártérítési ügyek 1 százalékát (2005 évben 124 esetből 4, a kezelt területek egyharmadának légi kezelése mellett) sem teszik ki a földi hasonló műveléssel kapcsolatosan bekövetkezett káreseményeknek. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezek a repülőgépes káresemények is alapvetően a munkáltatóknak az elhelyezkedésre és a szomszédos kultúrákra vonatkozó nem kielégítő pontosságú tájékoztatásából erednek. Tehát felelőtlenség azt sugallni, hogy a földi növényvédelmi tevékenységek lebonyolítása során nem keletkezhet elsodródás, és ez csak a légi munkavégzésnél fordulhat elő.
Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a fenti – világviszonylatban is nagyon jó – statisztikát az is indokolja, hogy hazánkban csak felsőfokú szakirányú végzettséggel (Mezőgazdasági Főiskola / Nyíregyházi Főiskola) rendelkező személyzetek végezhetnek ilyen jellegű munkát.
Véleményem szerint egy üzleti kampány is van a légi növényvédelem lejáratása mögött. Ez, pedig nem más célt szolgál, mint az ezeket a szerkezeteket forgalmazók üzleti érdekeit. Szívesen eljátszanék a gondolattal, hogy ha ezek a neves forgalmazók légijárműveket is forgalmaznának, vajon melyik újukba harapnának? De sajnos nem forgalmaznak ilyesmit, mert nem értenek (és nem is akarnak érteni) hozzá. Egy légijármű körülbelül 4 db földi önjáró gép munkáját váltja ki, (egy Ka-26 helikopter piaci ára átlagosan 15 millió forintba kerülne, míg egy ilyen szerkezet kb. 35 millió).
Szokás előnyként emlegetni a szántóföldi műveléssel kapcsolatosan a műholdas helymeghatározásra alkalmas, illetve ezek jeleit felhasználó vezérlő rendszerek alkalmazását is. Tájékoztatásul közlöm, hogy ilyen műholdas vevők a légijárművek többségén is megtalálhatóak, és évek óta alkalmazzák őket a legfontosabb mozgásjellemzők kontrolálására és főleg az érzékenyebb munkálatok naplózására.
Ugyanakkor a jelentős kárt okozó és gyorsan terjedő kártevők, pl. kukoricabogár, gyapjaslepke hernyó elleni védekezéshez használatos vegyszerek dózisai alapvetően lényegesen kisebbek (Invite-Diablo15-18 l/ha) az önjáró permetezőgépek által hatékonyan alkalmazható dózisoknál. Ezek környezetkímélő, hatékony és az előírt töménységet biztosító, egyenletes kijuttatása alapvetően légijárművel lehetséges.
Éjszakai munkavégzéssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok, nagy főleg a tájékozódásban mutatkozó hiányokról tesznek tanúbizonyságot, ami erősen megkérdőjelezi az éjszakai munkavégzés hatékonyságát.
Szívesen emlegetik a reklámszövegek a légijárművek hibájaként a csatlakozások pontatlanságát (csíkozás). Ezzel kapcsolatosan meg kívánom egyezni, hogy a technológia helyes megválasztásával és következetes betartásával a légijárműveknél sem jelentkezik ez a probléma, ami sokkal inkább a munkát végző személyen, mintsem a gép konstrukcióján múlik.
Az FVM állásfoglalása az EU 2006.07.12.-én beterjesztett a légi munkavégzést szigorító szabálytervezetére is alátámasztja a fent leírtakat, és a légi növényvédelem nemzetgazdasági szintű szükségességét.
Dr. Szilágyi Dénes PhD, főiskolai docens- szilagid@nyf.hu Sasvári Ottó – sasvariotto@freemail.hu