Úgy tűnik, a szőlő is belépett a modern világ pszichózisába. A természet, ez a valaha öntörvényű és bölcs organizmus, most már – ha a híradók szerint vesszük – szintén „járványban szenved”. A magyar szőlőtőkék aranyszínű sárgaságát ma úgy mutatják be, mintha egy újabb globális veszély fenyegetné az életet, az uniót, a bort, sőt talán a teljes étkezési láncot. És persze a megoldás most is készen áll a felszámolási pályázat, gyökerestől történő kiforgatás, vegyszerek, zárlatok, támogatási kérelmek és szakértői nyilatkozatok agyelsodró tengerében.
Mintha csak a 2020-as év árnyai térnének vissza – csak épp a főszereplők mások. Akkor az „ember-kovid” bénította meg a világot, most a „szőlő-vírus” köré fonódik a pánik, miközben a fő kártevő ugyanaz maradt: a hiszékenység és a félelemre építő kommunikáció.
A száj- és körömfájás idején még reméltük, hogy ez a járványosdi megáll az állatoknál. Akkor is jött a labor és a lezárás, a pusztító „szakértelem” parancsa. Most pedig, amikor a borász is gyanús lesz, mert nem permetez elég sűrűn, nem priccolja le borotvahabbal a teherautó kerekeit, vagy mert nem hisz eléggé az újabb „mentőprogramban” – akkor érdemes megállni egy pillanatra. Vajon mi az igazi fertőzés? A fitoplazma, egy olyan baktérium, aminek még sejtfala sincs, vagy az a gondolat, hogy az élet önmagától képtelen meggyógyulni (ha beteg egyáltalán)? Központi segítség nélkül itt a világvége? Dobjunk el mindent, mert például pár hete, ki tudja hanyadjára, ismét beharangozták a kéknyelv-betegséget?
A következő járvány: gombaspóra-khakirothadás
És most jön a nagy kérdés: ha az ember már – kipusztítások árán – túlesett a kovidon, a marha meg elföldelve a száj- és körömfájáson, a szőlő pedig sóval felszántva az aranyszínű sárgaságon – mi maradt még, amivel meg lehet ijeszteni?
Jövőre talán a gombákon lesz a sor. A „khakirothadás” – hangzatos, egzotikus, kellően ijesztő szó – már alig várja, hogy bekerüljön a hírekbe. Mert a természetes bomlás is csak addig természetes, amíg nincs rá uniós pályázat és veszélytérkép.
Visszatérve a szőlőre, a szomszéd kisgyerek pontosan most szaladt hozzám lelkesen újságolva, hogy sárgulnak a szőlőlevelek. Elmondása szerint: mert ősz van. Ahogy „A császár új ruhája” című mesében, a király meztelen.
