G_Nagy bejegyzései

Fehér, krém és barna héjú tojások

Tojáshozam legkiválóbb hibridekkel

 

Lassan már létszáz év elkezdődött, ami a múlt század első felében, különösen a mezőgazdasági kutatóintézetekben és egyetemeken már tudomáyos szinten folytatódott: a hibrid csirkék céltudatos tenyésztése. Észrevették ugyanis, hogy a különböző fajták keresztezésével jobb genetikai tulajdonságokat lehet elérni, mint az egyes tiszta fajták fenntartásával. Az ún. heterózishatás – amely a hibrideknél jobb termelési mutatókat eredményez – kiemelkedő jelentőségűvé vált.

Az 1950-es évekre a baromfiipar már teljesen átalakult. A gazdák körében egyre népszerűbbé váltak a kereskedelmi hibrid csirkék, amelyek a legjobb tulajdonságokkal rendelkeztek: magas tojáshozam, gyors fejlődés és kiváló takarmányhasznosítás.

Az egyik legfontosabb fajta, amely alapjául szolgált a hibrid csirkéknek, az olasz Livorno fajtából eredő Leghorn volt. A Leghorn eredendően Olaszországból származó fehér színű Livorno tanyasi tyúkokból Amerikában kitenyésztett tyúkfajta. Nevét az olaszországi Livorno városról kapta, mert innen szállították az egyedeket 1835-ben Amerikába, ahol tovább tenyésztették a fajtát. 1870 körül kerültek ismét Európába, immár Leghorn név alatt. Ez a fajta rendkívül közkedvelt lett az intenzív baromfitartásban, mert kitűnő tojóképességgel rendelkezett, megszakítás nélkül, télen is tojt, és viszonylag kevés takarmányt igényelt. A Leghornok fehér tollaikról és energikus természetükről ismertek. A tyúkok évente mintegy 200 db tojást tojnak, ami ennyi idő alatt mind a mai napig tekintélyes mennyiség.

Magyarországon is jelentős erőfeszítések történtek a hibrid csirkék kifejlesztésében és alkalmazásában. Hazánkban a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet jelentős úttörő eredményeket ért el a magyar tyúkok nemesítésében, amelyekkel elsősorban az állami gazdaságokat és termelő-szövetkezeteket látták el. A Gödöllőn nemesített magyar tyúkok átlagos évi tojástermelése 150 darab, testsúlyuk pedig 2–2,5 kg.

A Bábolnai Állami Gazdaság révén pedig 1967-ben bejegyzésre került a TETRA név és piacra lépett a barna és fehér Tetra tojóhibrid és a Tetra-B brojler (húshibrid). A mai napig a különböző piaci igényeket kielégítő fajták (tojáshéj: fehér, krém, illetve barna) születnek minden részletre kiterjedő kézikönyvvel, ami mellé táblázatok és grafikonok szemléltetik egy-egy fajta speciális tulajdonságait.

Ma a legelterjedtebb tojó hibridek még olyan nagyvállalatok által fejlesztett változatok, mint a Lohmann, Hy-Line vagy a Shaver. A Lohmann Brown például híres a magas tojástermelési mutatóiról, rendkívül kiegyensúlyozott természetéről és a különböző tartási rendszerekhez való alkalmazkodóképességéről. Egy tyúk évente közel 300-320 tojást is képes lerakni. Ez a teljesítmény drasztikus javulást jelent a hagyományos fajtákhoz képest.

Bár a hibrid csirkék jelentős sikert hoztak a tojástermelésben, az intenzív tartás etikai és fenntarthatósági kérdéseket is felvet. A ketreces tartás, a genetikai sokféleség csökkenése és a madarak élettartamának lerövidítése mind vitákra ad okot. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre népszerűbbek a szabad tartású és biogazdálkodásból származó tojások, amelyek az állatjólétet is szem előtt tartják.

A tojáshozamra kihegyezett csirkehibrid története a mezőgazdasági innováció és a tenyésztési technológia diadala. Ezek a madarak ma is alapvető szerepet játszanak az emberiség élelmezésében, miközben az állatjóléti és fenntarthatósági kérdések további fejlődést kívánnak. Mivel a hozam már tovább nem igazán fokozható, abban már minden kijött, ami „a csövön kifért”.

 

 

 

MF IDEAL 9T típusú kombájn

AGROmashEXPO ’25

Épp jókor érkeztünk, Dr. Szabó István a gödöllői egyetem rektorhelyettese kezdte kihirdetni a 2025. évi AGROmashEXPO Hazai és Nemzetközi Termékfejlesztési díj pályázatainak nyerteseit.

Az elsőnek szólított hazai nagydíjas egy permetező drón fejlesztéséért vehette át a rangos kitüntetést. (Lehet ez jelzése is annak, hogy a permetező repülőgépes korszaknak talán örökre befellegzett.) A díjazottak egyébként részletesen ITT olvashatóak.

A sok nyugati gép — köztük a minket is elbűvölő MF IDEAL 9T típusú kombájn (nyitó képen), a maga 12,2 méter széles behordószalagos vágóasztalával és a még mindig meghökkentő hernyótalpaival — mellett jó volt látni hazai gyártmányokat is, mint pl. a METALWOLF standon felvonultatott munkagépeket.

És ha már díjazással kezdtük, akkor arra biztatunk minden mezőgazdasággal foglalkozó szakembert és érdeklődőt, látogasson el az idei, január 25-ig nyitva tartó AGROmashEXPO-ra, nem fogja megbánni, biztosan lesz több olyan termék is, amit díjazni fog.

Ahogy nekünk is lett egy kedvencünk, az alábbi képen bemutatott szőlészeti robot. Szándékosan nem kérdeztük meg, hogy mit tud, mert látva kinézetét, fantáziánk szárnyán a robot szót azonnal teljes értékűnek vettük. Elképzeltük, ahogy szalonnasütés mellett kitölti az általa korábban gombnyomásra megtermelt, persze már kellően kiforrt és lehűtött bort a poharunkba.

Donald Trump amerikai elnök egy John Deere kombájn mellett

Donald Trump hatása a magyar mezőgazdaság következő időszakára

Lehet, hogy a magyar mezőgazdaság nem éppen az első dolog, ami eszünkbe jut, ha Donald Trump nevére gondolunk, de higgyük el, sokkal több köze van hozzá, mint bárki elsőre gondolná. Az amerikai elnök nem csupán a politikai világban hagyott mély nyomokat, hanem a világ gazdaságában is. Különösen az olyan országokban, mint Magyarország, ahol a mezőgazdaság bármikor képes jelentős hullámokat kelteni. Itt van tehát néhány izgalmas összefüggés, amire talán nem is fogalmazódott meg bennünk.

Trump első számú öröksége: a protekcionizmus. Azt, hogy ő elnökként egyértelműen az amerikai termelőket támogatta, jól tudjuk.

Hogy mindez hogyan csapódik le a magyar földeken, az már nem olyan nyilvánvaló. Az amerikai piacok visszahúzódása, a kereskedelmi háborúk, és az USA vámpolitikája meglepő hatással lesz a globális élelmiszerpiacokra, ami Magyarországon is komoly következményekkel járhat. Ha a magyar, mint európai uniós gazdák nem lesznek képesek versenyezni az olcsóbb importtermékekkel, akkor az egész mezőgazdasági szektor profitja csökkenhet, és persze a vásárlók is hamarosan érzékelhetik az áremelkedéseket a boltokban. Trump öröksége tehát a világpiaci árak megzavarásával bizony akár a magyar termelők zsebét is célba veheti.

A második tényező Trump és az agrárpolitika kapcsolatát érinti. Az első ciklus, tehát az ex-elnök hatására az USA-ban egy sor támogatást kaptak azok a mezőgazdasági vállalatok, amelyek szintén nem éppen a fenntartható termelésről híresek. No, most képzeljük el ugyanezt Magyarországon. A magyar kormány, amely nem éppen híve a zöld megoldásoknak, akár Trump modelljét is átveheti: nagyvállalatok és hatalmas mezőgazdasági monopóliumok számára kedvező szabályozásokat hozva. A következmény? Kis gazdaságok és családi farmok tűnhetnek el a süllyesztőben, míg a gépesített, óriási farmok átvonulhatnak a vidéken, mindezt rengeteg közpénzen és minimális környezetvédelmi aggályokkal.

És akkor ott van Trump, mint a globális politikai zűrzavarok megteremtője. A nagy rivális országok – például Oroszország és Kína – egyre inkább próbálnak egyfajta szabad kereskedelmet kialakítani, amelyben a hagyományos nyugati piacok kikerülésére törekszenek. Magyarország, mint az EU tagja, nem kerülheti el, hogy valamilyen módon a közép-európai geopolitikai játszmák sűrűjébe kerüljön. Ha a magyar kormány inkább keleti irányba orientálódik, az a mezőgazdasági termelésre is hatással lehet. A Kínába vagy Oroszországba irányuló export lehetőségei felnagyíthatják a magyar gazdák versenyelőnyét a nemzetközi piacon, de mindehhez szükség lesz egy megfelelően erős, esetleg protekcionista kereskedelmi politikára, amit Trump sokak szerint sikeresen előmozdított.

Mindezek tetejében Trump retorikája és globális politikai pozicionálása hatással van arra, hogy hogyan alakulnak a nemzetközi kapcsolatok, és ezzel a mezőgazdasági szállítási láncok. A globális szállítási problémák, a konténerhiány, vagy éppen a hajózási díjak emelkedése mind olyan kérdések, amelyek közvetlenül befolyásolják a magyar gazdák exportját. Ha Trump világának trendjei, mint az Amerikán belüli gyártás vagy a nemzetközi szállítmányozás átalakulása dominál, akkor könnyen előfordulhat, hogy az európai, vagy akár a magyar mezőgazdasági termékek szállítása nehezebb és költségesebb lesz.

Szóval, bár elsőre furcsán hangzik, Donald Trump hatása nemcsak az amerikai, hanem a magyar mezőgazdaság életére is érdemi hatással lehet. Itt látni kell, hogy ami jó az ottani gazdáknak az esetleg hátrány az ittenieknek. A következő években mindez még inkább megmutatkozhat, és bár nem könnyű megfejteni, hogy mi fog történni a földeken, egy dolog biztos: a nemzetközi politikai és gazdasági széljárások hatással lesznek a magyar gazdák mindennapjaira. A kérdés már csak az, hogy vajon a magyar agrárium sikeresen navigál-e a Trump által teremtett új viszonyok közepette, vagy hagyja, hogy a zűrzavarok elérjék a földjeinket is.

Glifozát permetezése kézi készülék szórófejével

Glifozát, a felelőtlen gyomirtás átka

A glifozát a világ egyik legszélesebb körben alkalmazott gyomirtó szere, amelynek hatékonysága miatt a modern mezőgazdaság elengedhetetlen részévé vált. Azonban az utóbbi években egyre több kutatás hívja fel a figyelmet a glifozát káros hatásaira, mind a környezetre, mind az emberi egészségre nézve. Jelen cikk célja, hogy közérthetően áttekintést nyújtson ezekről a hatásokról, beleértve a glifozát biodízel- és etanolüzemanyag-gyártás során történő emisszióját, a tenyészállatok termékeiben való jelenlétét, valamint a glifozát idegrendszerre gyakorolt hatását.

Mi a glifozát?

A glifozát egy nem szelektív, azaz mindenféle növényt elpusztító gyomirtószer, amelyet az 1970-es években fejlesztettek ki és 1974-ben került forgalomba. Hatásmechanizmusa a növények shikimátsav útvonalát blokkolja, amely a növények aminosav-szintéziséhez szükséges. Mivel ez a biokémiai útvonal nem fordul elő állatokban, a fejlesztők sokáig ártalmatlannak tekintették az emberi egészségre.

Glifozát a biodízel és etanolgyártás során

Az utóbbi években a bioüzemanyagok gyártása egyre fontosabbá vált a fosszilis energiahordozók kiváltása érdekében. A biodízel és az etanol előállításához számos mezőgazdasági alapanyagot, például kukoricát és szóját használnak fel. A glifozát jelenléte ezekben a növényekben problémát jelent, mivel a betakarított alapanyagok szárítása során a glifozát kipárologhat és a levegőbe juthat. A légkörbe kerülő glifozát ezután csapadékként visszajut a talajba, vizekbe és az élelmiszerláncba. Kutatások kimutatták, hogy a csapadékvizekben is egyre nagyobb mennyiségű glifozát fordulhat elő, ami aggodalomra ad okot.

A glifozát nemcsak a mezőgazdasági növényekben, hanem a tenyészállatok húsában, tejében és tojásában is kimutatható. Ennek oka, hogy a glifozáttal kezelt takarmánynövények révén az anyag bejut az állatok szervezetébe, ahol felhalmozódhat. Így a glifozát az emberi táplálékláncba is bekerülhet, közvetlen hatást gyakorolva az emberi egészségre. Ez a jelenség különösen aggasztó, mivel az emberi szervezet folyamatosan ki van téve a glifozát maradványainak az élelmiszerek, például hús, tej és tojás fogyasztása révén.

Noha a glifozát hatását eredetileg nem kötötték az állati és emberi szervezetekhez, későbbi kutatások rávilágítottak a lehetséges neurotoxikus hatásokra. Kísérletek igazolták, hogy a vérbe is bekerülő glifozát képes gátolni az acetilkolin-észteráz működését, amely az idegsejtek közötti kommunikáció szempontjából kulcsfontosságú. Ennek a folyamatnak az akadályozása különböző neurológiai rendellenességekhez vezethet, például összefüggésbe hozták az Alzheimer-kór és a Parkinson-kór kialakulásával. További kutatások folynak az oxidatív stressz általi sejtkárosítás és a glifozát összefüggésének vizsgálatára.

A glifozát mezőgazdasági alkalmazásának összetett hatásai tehát több szinten is érintik életünket. A bioüzemanyagok gyártása során a levegőbe jutó glifozát a környezetben és az élelmiszerláncban is felhalmozódhat. Az idegrendszerre gyakorolt hatásai, különösen az acetilkolin-észteráz blokkolása és az oxidatív stressz, komoly figyelmet érdemelnek. Emellett a tenyészállatok húsában, tejében és tojásában kimutatható glifozát jelenléte újabb veszélyforrást jelent az emberi egészségre.

Átfogó környezetvédelmi intézkedések és az élelmiszer-biztonsági szabályozások fokozása lenne szükséges ahhoz, hogy minimalizáljuk a glifozát jelenlétét az élelmiszerláncban. A fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazása és az alternatív gyomirtók használata további megoldást jelenthet a glifozát káros hatásainak csökkentésére.

 

Kukoricatábla végén traktorral

A szántóföldi műtrágyázás kiváltásának alternatívái

Milyen fenntartható megoldások lehetnek a talaj egészségéért és a termés biztonságáért?

A modern mezőgazdaságban a műtrágyák alkalmazása jelentős szerepet játszik a magas hozamok elérésében. Azonban az intenzív műtrágyázás számos környezeti problémához vezethet, mint a talajkimerítés, a vízszennyezés és az üvegházhatású gázok kibocsátása. Ezen problémák egyre nagyobb figyelmet kapnak azok az alternatív megoldások, amelyek csökkentik a szintetikus műtrágyák használatát, és fenntarthatóbbá tehetik a mezőgazdasági termelést. Az alábbiakban áttekintjük a legfontosabb talajjavító alternatívákat, amelyek segíthetnek a termékenység megőrzésében.

A szerves trágyák – például az állati trágya, komposzt, vagy zöldtrágyák – fontos tápanyagforrást jelentenek a talaj számára, és hosszú távon is elősegítik a talaj egészségének fenntartását. A szerves anyagok lebomlása során humusz keletkezik, amely javítja a talaj szerkezetét, megtartó képességét és a biológiai víz aktivitását. Számos tanulmány igazolja, hogy a szerves trágyák hatásosak a talaj mikrobiológiai életének és termékenységének fenntartásában. Míg a szerves trágyák tápanyagtartalma lassabban hasznosul, mint a szintetikus műtrágyáké, hosszabb távon fenntarthatóbb módon járulnak hozzá a növények tápanyagellátásához.

A talaj mikroorganizmusai – baktériumok, gombák és egyéb mikroorganizmusok – kulcsszerepet játszanak a tápanyagciklusokban és a talaj egészségi állapotának fenntartásában. A mikorrhiza gombák többek között a növények gyökereivel, segítik a tápanyagfelvételt, különösen a foszfor és más ásványi anyagok esetében. A nitrogénkötő baktériumok, mint például a Rhizobium vagy az Azotobacter fajok, segítenek a légköri nitrogén megkötésében, amelyet a növények számára hozzáférhetővé tesznek. Az ilyen mikrobiális inokulánsok alkalmazása egyre elterjedtebb, mivel javítják a tápanyaghasznosulást, így csökkenthetik a műtrágyaigényt.

A vetésforgó és zöldtrágyázás a szántóföldi tápanyag-utánpótlás szerves részévé válhat. A vetésforgó alkalmazása különböző tápanyagigényű növények váltakozását biztosítja, így elkerülhető a talaj egyoldalú kimerítése. A zöldtrágyázás során nitrogénmegkötő növényeket – mint a lóhere, lucerna, borsó vagy mustár – termesztenek, később a talajba forgatnak, így természetes módon növelik a talaj szervesanyag- és tápanyagtartalmát. A zöldtrágyák ezen felül felül gátolják a talajeróziót, és kedvező környezetet biztosítanak a talaj mikroflórájának.

A precíziós gazdálkodás technológiáinak lehetőségei biztosítanak arra, hogy a trágyázást célzottan, a talaj- és növényállapot függvényében, a valós tápanyagigényhez igazítsák. A vizsgálatok alapján készített térképek, a műholdas, drónos megfigyelés, valamint a szenzoros rendszerek meghatározzák, hogy hol és mennyi tápanyagra van szükség. Ezzel elkerülhető a túlzott műtrágyázás, amely nemcsak a környezetre, hanem a termelési költségekre is negatív hatással lehet. A precíziós gazdálkodás tehát fenntarthatóbbá teszi a műtrágyázást, és csökkenti a tápanyagveszteségeket.

A biostimulánsok olyan anyagok vagy mikroorganizmusok, amelyek serkentik a növények növekedését és ellenállóképességét, ezzel közvetett módon elősegíthetik a kijuttatandó műtrágya mennyiségének csökkentését. Ide tartoznak a huminsav, algakivonatok, aminosavak és egyéb növényi kivonatok, amelyek fokozzák a tápanyagfelvételt, javítják a növények stressztűrő képességét, és növelik a gyökérnövekedést. A biostimulánsok ugyan nem helyettesítik a műtrágyákat, de lehetővé teszik, hogy a növények könnyebben vegyék fel a rendelkezésre álló álló tápanyagokat.

Az agroökológiai módszerek célja a természetes ökoszisztémák mintájára történő gazdálkodás. Fontos eleme a biodiverzitás növelése, számos növényfaj integrálásával a termesztési rendszerbe, amely elősegíti a tápanyagkörforgást és a talajélet gazdagítását. Az agroökológiai gazdálkodás csökkenti a külső inputokat – köztük a műtrágyát -, és a természettel való harmonikus együttműködésen alapul, ami hosszú távon fenntartható és környezetkímélő megoldást nyújt.

Az ökológiai gazdálkodás során kizárják a szintetikus műtrágyák alkalmazását, helyettük természetes tápanyagforrásokat használnak. Ilyenek a komposztált szerves anyagok, a kőzetlisztek, vagy az alginit, amelyek biztosítják a szükséges ásványi anyagokat és nyomelemeket. Az ökológiai gazdálkodás fontos eleme a talaj termékenységének és szervesanyag-tartalmának fenntartása, ami hosszú távon elősegíti a talajegészség megőrzését és a termésbiztonságot.

Bár a fent bemutatott alternatívák számos előnnyel járnak, a műtrágyák kiváltása nem mindig egyszerű. Az alternatív módszerek bevezetése gyakran magas kezdeti költségekkel és tudásigénnyel jár, valamint az időjárási viszonyoknak és a talaj adottságainak is nagy szerepe van a sikeres alkalmazásban. A fenntartható műtrágyázás megvalósításához szükség van a gazdálkodók, kutatók és döntéshozók együttműködésére, hogy olyan rendszereket alakítsanak ki, amelyek egyszerre biztosítják a termelés biztonságát és a környezet védelmét.

Összegzésként elmondható, hogy a műtrágyák kiváltása és a fenntartható talajgazdálkodás megvalósítása egy összetett feladat, amely a szerves trágyázástól a precíziós technológiák alkalmazásán át az agroökológiai módszerekig terjed. Az ilyen integrált megközelítések szükségszerű térhódítása előre jósolható. Az átállás sikeréhez azonban nemcsak technikai innovációra, hanem jól megtervezett támogatási rendszerekre is szükség lesz.

Írta:
G. Nagy

EIMA bolognai kiállítás

Irány az EIMA 2024! 

Vár rád a mezőgazdasági innováció központja.
Bologna, 2024. november 6-10.


Az év utolsó hónapjaiban a gazdálkodók, traktorőrültek és mezőgazdasági szakértők számára van még egy esemény, ami kihagyhatarlan. Ez az EIMA 2024.
Időben messze van a 2025-ös AGROmashEXPO? Még idén, november 6. és 10. között, kerül megrendezésre az EIMA 2024, Bologna városában, ami a szakma egyik legnagyobb mezőgazdasági gép- és technológiai kiállítása.

A fenntarthatóság és a precíziós gazdálkodás kiemelt szerepet kap az idei kiállításon. A legmodernebb drónok és szenzorok lehetővé teszik a föld állapotának valós idejű figyelését, így célzottan és hatékonyan tudtok reagálni a talajra és a növények igényeire. A pontos adatgyűjtés segít az inputanyagokban, például a műtrágya és a víz felhasználásának optimalizálásában, ezzel növelve a termelés hatékonyságát és csökkentve a környezetterhelést.
A kiállításon több mint 1950 kiállító lesz jelen, akik több mint 50 000 gépet és technológiai megoldást mutatnak be. Itt mindent megtalálsz, a legújabb traktoroktól kezdve a legkomplexebb robotizált rendszerekig. A kiállítás nemzetközi szinten is kiemelkedő, ahol a világ minden tájáról érdeklődő gyártók és szakemberek találkoznak, hogy megvitassák a mezőgazdaság jövőjét és a legújabb trendeket.

Az eseményen lehetőség nyílik arra is, hogy a látogatók élő bemutatókon tapasztalják meg, hogyan működjenek ezek az innovatív eszközök valós körülmények között. Az EIMA nem csak a technológiai bemutatókról szól, hanem szakmai előadásokat tartanak a fenntartható mezőgazdaságról, a digitalizációról és a jövőbeli trendekről is. A kiállításon való részvétel lehetőségét kínál a gyártókkal és szakértőkkel lévő kapcsolat kiépítésére, illetve hogy testreszabott megoldásokat találjon indenki a saját gazdasága fejlesztéséhez.
Ne hagyd ki az EIMA 2024-et, ahol az agrártechnológia legújabb vívmányai várnak rád! Az eseményen való részvétel segít, hogy lépést tarts a mezőgazdaság gyorsan változó világával, és olyan megoldásokat találj, amelyekkel növelheted a hatékonyságot és a fenntarthatóságot a gazdaságodban.

Itt lehet lapozgatni a kedvcsináló katalógusban.


Írta:
G. Nagy

Téli szántóföld légifotó

A téli hótakaró varázsa

Az év utolsó hónapjaiban, amikor a természet beburkolózik a hófehér takaróba, a szántóföldek is átalakulnak. A téli hótakaró nem csupán a hideg időjárásra való felkészülést jelenti a növények számára, hanem egyaránt hoz kedvező folyamatokat a talaj minőségében és a környezetben.

A hótakaró kiváló hőszigetelő réteget biztosít a talajnak. A vastag hóréteg segít megőrizni a talaj hőmérsékletét, minimalizálva a hőingadozásokat. Ennek eredményeképpen a talaj fagyhat mélyebbre, és csökken a talajfelszín kiszáradásának kockázata. A hótakaró segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, ami különösen előnyös a szárazabb téli hónapokban.

A hótakaró alatt zajló talajmikrobiológiai folyamatok is kulcsszerepet játszanak a tavaszi termesztés előkészítésében. A hideg hónapok alatt a talaj mikroorganizmusai aktívak maradnak, sőt néhányuknak ez az ideje a szaporodásnak. Ez hozzájárul a talaj biológiai aktivitásához, fenntartva a talaj egészségét és tápanyagcseréjét.

A hóréteg jelentős mértékben csökkenti a talajtömörödés kialakulásának esélyét. A hó alatt lévő víz és hókristályok a talaj részecskéit enyhén elszakítják egymástól, csökkentve a talaj szerkezeti összetettségét. Ennek köszönhetően a tavaszi munkálatok során a talaj könnyebben lazítható, javítva annak levegő- és vízáteresztő képességét.

A hótakaró nemcsak a hideg elleni védelmet nyújtja, hanem egyfajta természetes takaróként is szolgál a talajszinten. Ezáltal gátolja a kártevők mozgását, és csökkenti a téli károkat. A hó alatti hideg környezet alatt a talajlakó kártevők tevékenysége is lelassul, csökkentve ezzel a tavaszi vetést és növekedést fenyegető veszélyeket.

A hótakaró szerepe nem csupán a talajon belül érvényesül. Az olvadó hó és jég lassú ütemben jut be a talajba, segítve a tavaszi vízellátást. Ezenkívül a hótakaró megvédi a talajt az eróziótól és a felszíni lefolyástól, hozzájárulva a vízgazdálkodás stabilizálásához.

A téli hótakaró tehát valójában egy természeti védelem, amely alatt a szántóföldek a tavaszi ébredésre készülnek. Ahogy a természet megnyugszik a hó alatt, úgy készül elő az újabb termesztési szezon, amely remélhetőleg gazdagabb és egészségesebb termést hoz majd.

Írta:
G. Nagy

Montázs:
szantofold.hu

Mikroműanyag környezetszennyezés

Mikroműanyagok a mezőgazdaságban

A mezőgazdaság napjainkban számos kihívással néz szembe, és az egyik legújabb és legkomplexebb probléma a mikroműanyagok jelenléte. Ezek a mikroszkopikus méretű műanyagrészecskék, melyek a környezetből és különböző ipari folyamatokból származnak, egyre inkább befészkelik magukat a mezőgazdasági rendszerekbe.

A mezőgazdaság egyik kulcsterülete a termőföld, amely az élelmiszerek alapját képezi. A mikroműanyagok jelenléte a talajban számos problémát vet fel. A mezőgazdasági területeken alkalmazott műtrágyákban és növényvédőszerekben is gyakran megtalálhatók mikroműanyagok, amelyek a talajon keresztül bekerülnek a növényekbe. A növények fogyasztása révén pedig az emberek szervezetébe is bejuthatnak, ezáltal növelve az egészségügyi kockázatokat.

A mikroműanyagoknak a növényekre gyakorolt hatásait számos tanulmány vizsgálta. Ezek a részecskék gátolhatják a növények fotoszintézisét, csökkenthetik a növények vízfelvételét, és módosíthatják a talaj mikrobiális összetételét. Emellett káros hatással lehetnek a növények fejlődésére és reprodukciójára is. Mindezek a tényezők együttesen csökkentik a mezőgazdasági terméshozamot és minőséget.

Az állatok a mezőgazdasági területeken található növényeket fogyasztják, így a mikroműanyagok bekerülhetnek az állati szervezetekbe. Az állati szervezetben felhalmozódva hosszú távon károsíthatják az állatok egészségét, valamint a mezőgazdasági termékek minőségét is befolyásolhatják.
A mikroműanyagoknak a mezőgazdaságban való mára általános jelenléte komoly kockázatokat hordoz az emberi egészségre nézve. Az emberek a mikroműanyagokat belélegzéssel és a szennyezett élelmiszerek és ivóvíz útján vehetik magukhoz. A mikroműanyagoknak számos egészségkárosító hatása lehet, beleértve az endokrin rendszer zavarait, gyulladásokat és különböző krónikus betegségeket.

A mezőgazdaságban a mikroműanyagok jelenlétének kezelése és csökkentése érdekében fontos lépéseket kell tenni. A fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok, a talajminőség monitorozása, a megfelelő hulladékkezelés és az innovatív technológiák alkalmazása mind hozzájárulhatnak a mikroműanyagok káros hatásainak csökkentéséhez. Emellett a tudományos kutatásnak továbbra is szorosan figyelemmel kell kísérnie a mikroműanyagok mezőgazdaságra gyakorolt hatásait, hogy kifejlesztésre kerülhessenek hatékonyabb és fenntarthatóbb megoldások.
Az egészséges és fenntartható mezőgazdaság eléréséhez összehangolt erőfeszítésekre és innovációkra van szükség a jövő generációi számára.

Írta:
G. Nagy
Montázs:
szantofold.hu

Ferrari-mutáns traktor

Mesterséges intelligenciával tervezett traktorok

Még mielőtt bárki bármilyen traktor gyártásába kezd, szükség van legalább néhány előzetes látványtervre. Ehhez ma már pár jól irányzott kattintással azonnal hozzáférhetünk. A könnyen és gyorsan kapott látványos eredmények azonban még gyakran hagynak kivetni valót maguk után. Szemléltetésként bemutatunk néhány kiragadott példát.

Kezdjük is ezzel a Ferrari-mutáns erőgéppel. Bár „ízlések és pofonok”, de talán ez a legszebb produktuma a mai próbánknak. A hátsó kereke, mintha kiállna. Vagy csak a sárvédő keskeny? Mindenesetre könyörgöm, valaki vigye el onnan a bal első kerék elől azt a kenőzsíros bödönt, mert a traktor biztosan nem hátra fog elindulni!

Íme egy futurisztikus, nyurga járgány. Megnyugtató színe ellenére viszont aggódhatunk amiatt, hogyha a traktoros beszáll a fülkébe, akkor a traktor először orrát felemelve felágaskodik és dobni fog egy hátrabukfencet, mert annyira nincs súly az első tengelyen. Arról meg nem is beszélve, hogy ez nem is termőföld; te jó ég, ez sivatag!

És akkor elérkeztünk ehhez a folyékony nitrogénbe parkolt és oda is fagyott monstrumhoz. Szemlátomást szép is, erős is, csak a tömegeloszlató hátsó kerekek olyan közel vannak egymáshoz, hogy minden bizonnyal még szőlődarálónak is átalakítható. Persze csak akkor, ha kellően kiolvadt.

Ez igen! Ez egy strapabíró mezőgazdasági vontatónak és megbízható talajművelő erőgépnek tűnik. Első ránézésre hibátlan, és még az LMBTQ festékszíneit is úgy döngöli a sárga földbe, hogy a gumiabroncsai természetesek, makulátlanul tiszták maradnak.

Végezetül elérkeztünk egy kisebb teljesítményű, emtézés, nagyon csinos géphez. Csak tudnánk, hogy mégis hogyan nyílik ki a fülkéje!? Talán a frontális szélvédőt teljes felületével sportos fiatalossággal alulról fel lehet billenteni? Akkor azonban az eléggé szerencsétlenül le fogja taszítani a beszállni kívánó, létrán álló gépkezelőt. Na mindegy, ezt még át kell gondolni!

Ahogy a többit is.


Írta:
G. Nagy

Képek forrása:
NightCafe – mesterséges intelligencia által működő képszerkesztő

A világ legnagyobb kombájnja

A világ legnagyobb kombájnja – 2023

Ha a világ legnagyobb kombájnjairól van szó, a mezőgazdasági gépek legfontosabb gyártói közül kiemelkedik a New Holland, a Case IH, a John Deere, a Fendt, a Massey Ferguson és a Claas. Van azonban egy Európában kevésbé ismert márka, ami mind közül kiemelkedik.

Az olyan műszaki jellemzők, mint a motor teljesítménye, a gabonatartály térfogata és az ürítési kapacitás a legfontosabb tényezők az erős betakarítógépek összehasonlításakor. A 22 tonnás Claas Lexion 8900-as európai csúcsgépet is leelőző 25 tonna tömegű, amerikai Tribine T1000 azonban az európai szántóföldeken egész biztosan nem lesz látható, mivel a kombájn szállítási szélessége 4,44 m, így túl széles a legtöbb európai úthoz.
A Tribine T1000 ára – már ahol meg is lehet fizetni – körülbelül 550 000 dollár.

A Tribine T1000 nemcsak a világ legnagyobb kombájnja, hanem egy nagyon szokatlan betakarítógép is. A standard kialakítás helyett a Tribine gyár mérnökei rotorral, testcsuklós kialakítással egy hátsó kormánykerekes kombájnt fejlesztettek ki.

A Tribine-nek mindössze két nyomtávra van szüksége terepen menetenként, és teljes munkaidős összkerékhajtással rendelkezik. A csuklós rákkormányzás fürgévé teszi a Tribine-t, és a fordulókör sugara kisebb, mint a legtöbb mai kombájnnál.

A Tribine a hátsó részében szállítja a gabonát, így sokkal több hely marad közvetlenül a fülke mögött a forradalmian új tisztító- és cséplőrendszer kialakításához. A tisztítási terület lényegesen szélesebb, mint más kombájnoknál, és fejlett pneumatikus rendszerek segítik a pelyva eltávolítását a gabonáról.

Egy másik különleges szempont, hogy ebben a betakarítógépben két Cummins motor van, egy elöl, egy másik pedig hátul, amelyek 650 lóerőt biztosítanak. A legnagyobb gabonatartály űrtartalma 35 200 liter (9 298 gallon), a kirakodási sebessége pedig másodpercenként közel 300 liter (79 gallon) – ez eddig páratlan a mai kombájnok mezőnyében. 

A Tribine T1000 jellemzői:
maximális leadott teljesítmény LE (kW): 650 (485),
motor: két 9,0 literes Cummins motor,
üzemanyag tartály: 1893 liter (500 gal),
haladási sebesség: egysebességes hidrosztatikus maximum 50 km/h,
gabonatároló kapacitás liter (gallon): 35 239 (1000),
ürítési sebesség: 300 l/s,
az alapgép súlya abroncsokkal: 24 494 kg.

A Tribine-nál dolgozó csapat ráadásul az elkövetkező 60 év no-till (művelés nélküli) gazdálkodására is készül.
Küldetésük a talaj egészségének javítása, tehát a mélyműveléses traktorhasználat környezetbarát és egyben kiadáscsökkentő megszüntetésével a no-till gazdálkodási rendszer lehetővé tétele olyan helyeken, ahol jelenleg ezt még nem alkalmazzák.

A záró képen a jövő talajművelése van egy munkamenetbe sűrítve, azaz képzelje el, hogy a vetéselőkészítést a másodvetéssel egyidejűleg végzi, miközben arat. Az elszáradt növényi maradványok zúzása, bedolgozása és a talajon ejtett két nyomvonal elsimítása is ugyanabban a betakarítási menetben lenne lehetséges. Kevesebb felhasznált gázolaj, kevesebb munka és ráfordított idő, nincs szükség további erőgépre, több termés, maximális haszon…

Szerkesztette:
G. Nagy
Képek forrása:
Tribine T1000 – Hivatalos weboldal

Micéliumok láthatatlan kapcsolata

A micélium szerepe az erdei és szántóföldi növénytermesztésben

A mikroszkopikus gombák közössége, az úgynevezett micélium vagy micéliumok (továbbiakban: micélium), kritikus szerepet játszik a természetes ökoszisztémák fenntartásában és a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelésében. A micélium az élet alapvető építőeleme a talajban és azon túl, és fontos szerepet játszik mind az erdei, mind a szántóföldi növénytermesztés terén. Az erdei talaj keresztmetszetét bemutató infografika az eddig felismert biológiai folyamatokat mutatja be.

A micélium szoros kapcsolatban áll a talaj egészségével. Ez a hálózat finom szálakkal átszövi a talajt, és segít a talaj struktúrájának megőrzésében. Az egészséges talajban lévő micélium hozzájárul a kedvezőbb vízháztartáshoz, a tápanyagciklusokhoz és a kórokozók számának csökkentéséhez. A micélium segít a talaj értékeinek megtartásában és a növények számára elérhető víz és tápanyagok növelésében.

Sok növényfaj szoros szimbiózisban él a micéliummal. Ezek az ún. mikorrhiza-kapcsolatok elősegítik a növények tápanyagfelvételét és stressztűrő képességét. A micélium segít a növényeknek jobban kihasználni a talajban található tápanyagokat, különösen a foszfort és a nitrogént. Emellett növeli a növények ellenálló képességét a szárazság, a sóstressz és a kórokozók ellen.

A micéliumra tekinthetünk úgy is, mint biológiai növényvédőszerre, ugyanis a micélium hatékonyan fejti ki hatását más gombákkal a talajban és a növények gyökerei között. Ezáltal csökkenti a kórokozó gombák terjedését, és segít a növények egészségének megőrzésében. Emellett a micélium termel olyan vegyületeket, amelyek gátolják a kórokozók növekedését. Ezek a vegyületek környezetbarát alternatívát jelentenek a vegyszeres növényvédelemmel szemben.
A micélium fontos szerepet játszik a szerves anyagok lebontásában és a komposztálási folyamatban. A micélium segít a komposzt gyorsabb és hatékonyabb lebontásában, ezáltal növelve a tápanyagok hozzáférhetőségét a növények számára. Továbbá a micélium képes a nehézfémek és szennyezőanyagok lebontására is, ami környezetvédelmi szempontból is fontos.

Micélium a talajban

A micélium hálózata a talajban a növények között szállítórendszerként működik. A micélium lehetővé teszi a tápanyagok és a víz hatékony szállítását a növények között, ami különösen fontos a talaj szárazabb régióiban.

A mezőgazdaságban egyre inkább felismerik a micélium szerepét a fenntartható növénytermesztésben. A micéliumot termesztési rendszerekbe lehet bevezetni annak érdekében, hogy elősegítse a talaj egészségének megőrzését, növelje a növények természetes tápanyagfelvételét és csökkentse a vegyszeres növényvédelem szükségességét. A micéliumot például talajfertőtlenítésre, komposztálásra és növényvédőszerek előállítására is használják.
A micélium fontos szerepet játszik a szántóföldi növénytermesztésben a talaj egészségének megőrzésétől kezdve a növények tápanyagfelvételének javításán át a környezetvédelmi szempontokig. A mezőgazdászok és kertészek számára érdemes megfontolni a micélium tudatos hasznosítását a fenntartható és hatékony növénytermesztés elősegítése érdekében. A micélium titka izgalmas terület, és még további kutatás és fejlesztés szükséges annak érdekében, hogy teljességgel kiaknázzuk a benne rejlő mezőgazdasági potenciált.

Szerző:
G. Nagy

Képek:
1. infografika a micélium eddig felismert biológiai folyamatairól
2. gombaszálakkal befehéredett talajszerkezet.

Sáska kinagyított fejjel

Sáskák; a természet jószágai vagy kártékony szörnyek?

A sáskák mindenhol jelen vannak, és évezredek óta az emberiség életének szerves részei. Ezek a látványos megjelenésű rovarok közel sem annyira egyszerűek, mint azt első pillantásra gondolnánk, és számos érdekes tulajdonsággal rendelkeznek, amelyeket érdemes felfedezni.

Elmerülve a sáskák világában megérthetjük, hogy miért kapcsolják őket oly sok misztikus hiedelemhez és vallási emlékhez. A sáskák az ószövetségi Kivonulás könyvében is szerepelnek, egyikeként az Egyiptomra sújtott tíz csapásnak, amelyek megnehezítették a fáraó életét.

A sáskák nem csupán isteni büntetésként jelennek meg a történelemben. Azok a sáskák, amelyekkel a mindennapi életünkben is találkozhatunk, fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában. Sok állat fogyasztja őket, és így hozzájárulnak a tápláléklánc fenntartásához. Madarak, például verebek, sirályok, fülbemászók, ragadozó rovarok, például darazsak és pókok, és még kisemlősök is vadásznak rájuk.

Ugyanakkor a mezőgazdaság számára a sáskák kihívást is jelenthetnek. Nagy számban támadhatnak meg mezőgazdasági területeket, és komoly károkat okozhatnak a terményekben. Általában melegebb éghajlati területeken, ahol a hőmérsékleti viszonyok kedvezőbbek, a sáskák hosszabb ideig maradnak aktívak, és több generáció képződhet egy év alatt. A sáskák nedvesebb környezetben jobban szaporodnak, illetve ha bőségesen találnak megfelelő növényi táplálékot, akkor nagyobb eséllyel lepik el a környezetet.

A rettegett sáskajárás megelőzésére és kezelésére ma már szerencsére számos módszer létezik, beleértve a biológiai ellenőrzést és a kémiai rovarirtó szerek használatát. Egyes esetekben a legmegfelelőbb intézkedéseket a sáskajárás mértékétől, a területi körülményektől és a rendelkezésre álló erőforrásoktól függően kell kiválasztani. Fontos azonban a fenntarthatóság és a környezeti hatások figyelembevétele a sáskák elleni küzdelemben.

Szerző:
G. Nagy

Kép:
Egy „jóképű” sáska még a zöldre festett fapadon is rágcsálni valót keres (fotó: szantofold.hu).

Ízeltlábúak kiterítve

Ízeltlábúak által kitaposott, termő földhöz vezető út

A közelmúlt hozadéka a rovarokkal, mint gusztustalan élelmiszerrel vagy élelmiszer-összetevővel való riogatás. Ennek a cikknek egészen más a célja, segít jobban megérteni az ízeltlábúak szerepét a talajökoszisztémában.

Az ízeltlábúak szinte minden elképzelhető formában és színben jelen vannak. Sokféle környezetben megtalálhatóak, az óceán mélyétől a száraz sivatagon át a buja esőerdőkig. Minden élő ízeltlábúnak azonban van két közös jellemzője: kemény külső vázak és ízületekkel ellátott lábak. Az emberi végtagokban a kemény részek – csontok – belül, a bőr alatt vannak. Az ízeltlábúak ehelyett a kemény cuccaikat kívülre helyezik, ahol az páncélruhaként szolgál. Ez lehetővé teszi számukra, hogy zord környezetben éljenek, beleértve a vízalattit és a földalattit is.

Az ízeltlábúak, mint például a pókok, rovarok, és különböző talajlakó organizmusok, létfontosságú szerepet játszanak a szántóföldek minőségének javításában. Ezek a kis lények hozzájárulnak a talaj biodiverzitásához, és ezen keresztül a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságához. Nézzünk meg néhány alapvető okot, miért is olyan fontos az ízeltlábúak léte a talajminőség szempontjából.

1. Talajlazítás és szellőzés: Sok ízeltlábú, például a földigiliszta és a pillangólárva, ásás és ásómozgás révén hozzájárulnak a talajlazításhoz. Ez növeli a talaj légnedvességét és oxigénellátását, ami kritikus a növények gyökereinek fejlődéséhez.

2. Talajstruktúra javítása: Az ízeltlábúak hozzájárulnak a talaj szerkezetének javításához. Például a pókok és rovarok forgatják, keverik és bontják a talaj részeit, elősegítve a talaj aggregátumok kialakulását. Ez javítja a vízelvezetést és a talaj víztartó képességét.

3. Talaj tápanyag kicserélődése: Sok talajlakó ízeltlábú segít a talaj tápanyagokkal való kicserélődésében. Például a pillangó és bogarak hozzájárulnak a növényi maradványok lebontásához, ami a talaj humuszképződéséhez vezet.

4. Károsítók elleni védelem: Néhány ízeltlábú, mint például a prédaevő pókok és rovarok, hozzájárulnak a káros rovarok szabályozásához a mezőgazdasági területeken. Ez segíthet csökkenteni a vegyszerek használatát és növelni a termésbiztonságot.

5. Biodiverzitás támogatása: Az ízeltlábúak a talajban széles körű biodiverzitást képviselnek. Az egyedszám és fajgazdagság növekedése javítja a talajökoszisztéma stabilitását és ellenálló képességét.

Biodiverzitás és talajminőség szempontjából kulcsfontosságú az ízeltlábúak megtartása és védelme a mezőgazdasági környezetben. A káros rovarirtószerek használatának visszaszorítása, a természetes élőhelyek megőrzése a szántóföldek közelében, és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok (szervestrágyázás, mulcsozás) támogatása mind hozzájárulhatnak a talajminőség javításához és a természetes ökoszisztémák fenntarthatóságához.
Ezért az ízeltlábúak iránti odafigyelés és a biológiai sokszínűség védelme nemcsak a mezőgazdaság szempontjából, hanem a természeti környezet egészsége és a globális élelmiszerbiztonság szempontjából is létfontosságú.

Szerző:
G. Nagy

Kép:
Az ismert legyektől a soklábú százlábúakig az ízeltlábúak lenyűgöző formájúak és méretűek.

Szántóföld Rebecca Vincent Art

A talajmegóvás művészete: vetésforgó és mulcsozás

Élelmiszertermelésben a szántóföld világszerte rendkívül fontos erőforrás.  Ezt a fajta földet gondosan kell kezelni és fenntartani felelős gazdálkodás mellett. Csak ez a gyakorlat nem vezet a talaj romlásához vagy meddőségéhez.  Hogy a talaj termékeny és tápanyagokban gazdag maradjon hosszú távon a gazdák által alkalmazott technikák közül kettő nélkülözhetetlen.

1. Vetésforgó
A 20. századi mezőgazdaság egyik legnagyobb bukása az volt, amikor a nagyüzemi gazdaságok egyetlen növényre kezdtek összpontosítani az egész gazdaságukban.  Ez a fajta gazdálkodási gyakorlat kimeríti a földben lévő tápanyagokat, és a talaj meddővé válásához vezet, méghozzá rohamos ütemben.
Ez azért következik be, mert bizonyos növényeknek különleges tápanyagokra van szükségük a talajban, amelyek a területen termesztett egyetlen élelmiszertípus ismétlődő ciklusa miatt gyorsan kiürülnek.  Amint ez bekövetkezik, bizonyos kártevők sokkal aktívabbak lesznek ebben a termesztési ciklusban, mivel a kártevők is egy bizonyos típusú élelmiszert élveznek az étrendjükben.
A kártevők túl nagy száma elleni küzdelem érdekében a gazdálkodó kénytelen erősebb növényvédő szereket használni a terményein, ami a talajba kerülő szennyező anyagok miatt még jobban hozzájárul a termőföld degradációjához. 
Ez az ördögi kör könnyen orvosolható, ha a gazdák egy hagyományos és rendkívül hatékony gazdálkodási gyakorlatot, a vetésforgót alkalmazzák.  Ezzel a technikával a gazdák több különböző növényt termesztenek, amelyeket betakarításról betakarításra váltogatnak. 
E technika alkalmazásával a talajban rendszeresen különböző tápanyagok kerülnek a talajba, ami optimalizálja a szántóföldek tápértékét, és mérsékli, sőt megszünteti a káros növényvédő szerek használatát.

2. Mulcsozás
Mivel a szántóföldek nagymértékben függnek a talaj tápanyagértékétől, elengedhetetlen, hogy a betakarítási ciklusban minél több szerves anyagot tartsunk meg.  Ennek egyik nagyszerű megközelítése a mulcs használata.
A mulcs lényegében egy szerves anyag, amelyet a talaj tetejére helyeznek, és amely a talaj védőrétegeként működik. Ez nagymértékben növeli a szántóföld tápanyagmegtartó képességét.
Az 1930-as években az Egyesült Államokban a nagy porviharok idején a szántóföldek felső talaját nagymértékben károsították a szélsőséges szelek.  Kisebb léptékben hasonló eseményt látunk a mai napig a szántóföldeket sújtó kemény szelekkel kapcsolatban, amelyek a tápanyagtartalom elszállítását eredményezik.
A mulcs használata védőgátként hat a külső időjárási körülmények és az alatta fekvő, sérülékeny talaj között.  Ezenkívül a mulcsozás kritikus erőforrás a talaj hőmérsékletének szigetelésében, valamint segít a szántóföldnek a víz megtartásában és az inváziós gyomok elleni küzdelemben, mert nem engedi elegendő napfényhez jutni a gyommagok csíráit. Az évek alatt lebomló mulcs értékes tápanyagokkal látja el a talajt, és javítja annak szerkezetét. Legyen az nagy területű szántó vagy akár egy ház körüli kiskert.

Szerző:
G. Nagy
Kép:
Rebecca Vincent Art

Kőrösi Imre szókimondó magyar parlamenti képviselő

Kőrösi Imre: Kiss Ernő és a Detonátor-dosszié

Amikor harcolunk a globalizáció ellen, és annak vadhajtásait próbáljuk valamilyen úton-módon nyesegetni, akkor jó részt teljesen eredménytelen küzdelmet folytatunk, mert az igazi ellenfél tulajdonképpen nem ismert.

Magyarországon az utóbbi időkben különböző iparágakban rá kellett jönni, hogy nincs ránk szükség. Hiába volt világhírű a magyar húsipar, konzervipar, cukoripar és sorolhatnám, egyszerűen feleslegessé vált nemcsak az unión belül, hanem mindenütt. Mégis, hogy egyáltalán tisztában legyünk, mi és ki ellen harcolunk, egy olyan példával szemléltetek, amely az elkövetkezendő 50-100 évben bizonyosan a teremtett környezet tönkretételével fejeződik be. Az igazán nagy cégek, például a Conagra a világ szárnyasállat termelésének hatalmas részét ellenőrzi. Ugyanúgy, mint a tőzsdén is a világ legerősebb gabona-fölvásárló- és értékesítő cége a Cargill. Hogy milyen következményekkel jár egy-egy ilyen óriásnak a tevékenysége, azt majd az utódjaink is tapasztalni fogják. A Conagra ugyanis az egész tevékenységét, miután döntő többsége környezetszennyező, áthelyezte a dél-amerikai kontinensre. Nagyon kevesen tudják, de a világon a legritkábban lakott terület, egyelőre Dél-Amerika. A művelt területek nagyságának aránya egyszerűen páratlan.

De miért is telepítette át az összes csirke, pulyka tenyésztését Argentínába, Brazíliába? Mert olcsó ott a munkaerő és nagyon jó az éghajlat. Akkor lehet tovább folytatni az elmélkedést. Miután az éghajlat jó és hatalmas, kiaknázatlan földterület van, amelynek jó részét egyébként most irtják, az amazóniai esőerdőkben, most ott minden olcsó. Ma már ott termelik a szója döntő többségét, amely, mint fehérje, az állattenyésztés legfontosabb alapanyaga a kukoricával együtt, azt lehet mondani, hogy olyan extra-profittal dolgoznak, amilyet soha, semmilyen körülmények között Európában és Amerikában nem lehet elérni. Az Amerikai Egyesült Államokban az úgynevezett húsgyárak, mármint szarvasmarha zárt-rendszerű tartása a génkezelt gabonatermékek hatására is iszonyatosan környezetkárosító. A bűzről nem beszélve, ami több ezer négyzetkilométeren egyszerűen elviselhetetlen. Ugyanis Amerikában van olyan húsgyár, ahol 100 ezer szarvasmarhát hízlalnak és annak az ürüléke, bármilyen zárt rendszerű, oxigén dúsított keverőüzemben tüntetendő el, szinte elviselhetetlen körülményeket teremt. Ugyanis a trágyát, amelyet utána folyékony formában viszik ki a legelőre, amíg föl nem dolgozódik, úgy lehet tekinteni, mint egy szennyező, írd és mondd, egészség- és környezetszennyező valami. Az csak hazugság, hogy ezek a hatalmas keverőüzemek, amelyeket a földbe telepítenek le és a szennyvizet tisztítják, végén ivóvíz tisztaságú vizet adnak újrahasznosításra.

Eddig a hazugság, majd utána jön a haszon.

Úgy döntöttek a nagy cégek, hogy Dél-Amerika az tulajdonképpen még szabad préda az élelmiszer előállításánál. Ráadásul ez a génkezelt kukorica és szója képes a meleg éghajtalon akár kétszer is teremni. Ha most megnézzük, hogy Európában évente több mint 40 milliárd euróval támogatják a paraszti gazdaságot azért, hogy egyáltalán állítson elő még valaki élelmiszert az öreg kontinensen, akkor azt lehet mondani, hogy Európa is sziszifuszi küzdelmet folytat, amely eleve vereségre van ítélve. Hogy később majd valakik az élelmiszerből még mit fognak csinálni, azt nyilvánvaló valami vegyiüzemben hamarabb fogják tudni, mint bármelyik parlamentben. De az tény, hogy a keltetett csirkék döntő többsége, amelyet hoznak át Európába milliós számra, már jó részt hajón kel ki és saját ürülékét eszi, ami miatt a vágás után, amely még szintén a hajón történik, a legfontosabb dolog, hogy szagtalanítsák a húst, nehogy véletlenül valakik fogyasztásra alkalmatlannak minősítsék. És ebben a nagy játékban bizony benne van az is, hogy ott és akkor keletkeztetnek ál-járványokat, szivacsos agykéreg-gyulladást vagy éppenséggel madárinfluenzát, ahogy az érdekeik kívánják. Mert ezek a járványok kizárólag a nagy cégek érdekei szerint robbannak ki, amely úgymond a gazdasági háborúban ma már megengedett eljárás.

A magyarok nem véletlenül nem vihetnek már szárnyast Keletre, mert ide is beküldték a madárinfluenzát és bizony ezek a termékek, amelyek egyébként magyar termékek egy részük az európai piacon, már átcsomagolásuk után már Made-in China, vagy éppen valamelyik dél-amerikai ország termékeiként jelennek meg. De tudomásul kell venni, hogy Európa ma már nemcsak az ipari termelésben nyújt elenyésző teljesítményt, hanem a mezőgazdaság termékeiben is és annak földolgozásában is.

Természetesen mindent titokban lehet tartani egy ideig, de ha valakik ismerik az újkori emberi történelmet, azok tudják, hogy milyenné is fog válni Dél-Amerika, amikor kiirtják az amazóniai erdőket és a hegyoldalakon a fákat. Nézzék meg, pár százezer görög milyen pusztítást végzett a mai Görögországban. Mindenütt csak a fehér sziklák, és ha egy kicsit perzsel a nap, már éget is föl mindent. Sajnálatos módon, a modern ember először mindig a környezetet teszi tönkre, csak ma ez már százszoros lakosság-állomány mellett nyilvánvaló, egészen más eredményt fog hozni. Nem egy kis Görögország lesz letarolva, hanem egész kontinensek. Az erdő-irtás után ugyanis néhány évig jó a termés, mert a pihent talajban van még fölhalmozott energia, de utána következik a műtrágyázás, amely miatt a termésátlagok majd növekedni fognak, de a világ legnagyobb vízbázisa tönkre fog menni egész Amazóniában. Ez természetesen a Conagrát meg a Cargillt, meg ezeket a globalizációs világcégeket egyáltalán nem érdekli, mert egy év alatt nagyobb hasznot hajtanak meg a maguk kasszájába, mint az Európai Unió összes országának állami cégei.

Akkor valószínű, hogy ezek a mamutok nemcsak a szó képletes értelmében csinálnak azt, amit akarnak, mert ráadásul ezek a cégek ezer szállal kötődnek személyileg is az úgynevezett nagy olajcégekhez, meg a bankokhoz. Csak ez egyelőre úgynevezett üzleti titok, amelyet senki hitelt érdemlően nem szabad, hogy bizonyítson. Az élelmiszer előállítása az valóban sorskérdése az emberiségnek, de ha ezt kizárólag a teremtett környezet lerombolásával tudják elérni, akkor ott alapvető probléma van. A minden titokról pedig azt lehet mondani, hogy amit két ember tud, az előbb-utóbb kiszivárog.

Az megint más kérdés, hogy én igazából örülök minden napnak, amelyet sikerül megélnem, hisz annyi titok birtokában vagyok, amely miatt bármelyik pillanatban történhet valami katasztrófa a környékemen.

Például ismerem az úgynevezett Detonátor dossziét és azt is tudom, hogy mi a tartalma, sőt még le is mentettem. A Detonátor egyébként az olajbűnözés és privatizációs bűnözéssel kapcsolatos olyan dosszié, amelyet egyébként a Kiss Ernőék a Nemzeti Nyomozó Iroda akkori főnöke állított össze jobb időkre. Hogy rajtam kívül ki látta ezeket a dossziékat, azt nem tudom, de tudom, hogy egy részeges tábornok sokfelé vitte és mutogatta. Nála volt az aktatáskájában. Volt az többször az ÁPV Rt. épületében és nemcsak a Gyuricza Béla olvasta el, hanem rajta kívül néhányan a nemzetbiztonság ott lévő állományából. Az ÁPV Rt. épületét ugyanis az Orbán-kormány idején közel egy emeletnyi nagyságban a nemzetbiztonsági szakszolgálat használta. Tehát a Detonátor dosszié tulajdonképpen a magyar és a kapcsolódó politikusok, és az alvilág tételes felsorolását tartalmazta.

Hogy ki mennyi pénzt kapott érte az információért, annak különösebb jelentősége nincs, csak azt tudom, hogy Magyarországon a titkok tudói valahogy nagyon gyorsan minden nyom nélkül meghalnak. Közös bennük, hogy rák a kiváltó ok és akármilyen idősek, rendkívül agresszív a lefolyásuk.

A rendszerváltás titokőrzői közül nagy csöndben elhunyt Horváth József, azóta merik szidni az úgynevezett politikai rendőrséget a volt parlamenti képviselők. De a III/III utolsó főnöke Pallagi Ferenc is, az altábornagy úr pillanatok alatt rákbetegségben halt meg és olyan csöndben temették el, hogy egyetlen egy újságcikk sem jelent meg ezzel kapcsolatban. De a Nemzetbiztonsági Hivatal első, MDF által kijelölt vezérigazgatója, Nagy Lajos is oly gyorsan távozott az élők sorából, hogy az szinte megmagyarázhatatlan.

Most, ha felsorolnám azokat a politikusokhoz is csatlakozó, úgynevezett üzletembereket, akiket szintén valamilyen rendkívül agresszív betegség támadott meg minden előzmény nélkül, akkor azt mondom, csak köszönhetek a Teremtőnek, minden napért. Ha most azt hiszik, hogy ez csak Magyarországon van ez így, akkor rendkívüli módon tévednek. Az úgynevezett politikai gyilkosságok, amelyeket Nyugaton és Keleten nagy titokban szoktak tartani, azok szinte mindenütt hasonló módon fejeződnek be. Példának okáért az oroszok a plutónium1 gyorsító vegyületét használják, amelyik akár egy hét alatt olyan rákos, áttételes betegséget okoz, hogy még idő sincs a nyomozás megindítására, már rég eltemették a szerencsétlent.

De a következtetés, amely ebből levonható, az nagyon elgondolkodtató. Ugyanis nézzék meg, milyen gyorsan rák vitte el Kádár Jánost, vagy néhány volt szocialista vezetőt, beleértve Grósz Károlyt. Ő Gödöllőn ideadta nekem az ő iratait, de azzal, hogy a barátja, akit szintén rák vitt el az elmúlt időben ezt nem láthatta. Mégpedig azért, nehogy véletlenül ő is a titkok tudója legyen.

De nagyon érdekes, hogy azok a cionista vezetők, akik tulajdonképpen a magyarság tönkretételében alapvető feladatot láttak el, azok mind ágyban, párnák közt haltak meg. Vajon Marosán György, Péter Gábor, a gyilkos öreg Apró Antal, vagy sorolhatnám az összes hazaárulót, miért nem kapott legalább egy vizsgálatot azzal kapcsolatban, hogy mit tett a hazájával szemben? Nyilvánvaló azért nem, mert az Aprók, az Aczél Györgyök szervezték a rendszerváltást és nevezték ki az úgynevezett ellenzéki kerekasztal gazembereit azért, hogy legyenek, akik a magyar nemzettel szemben politikusként föllépnek.

A nemzet vagyonát azért kellett eltüntetni, hogy ismételten olyan helyzetbe kerüljünk, amikor senkinek nem jut eszébe fellázadni, hanem pusztán személyes életfeltételének biztosításáért küzdjön. Tulajdonképpen még az is baj ebben az átmenetben, hogy még mindig 10 milliónyian vagyunk magyarok, annak ellenére, hogy a ’80-as évek demográfiai tanulmányai erre az időpontra már kb. 9 millió magyar belső-magyarországi létszámát tartotta fontosnak. Mert nem megjósolták, hanem kb. úgy vannak ezek a tanulmányok, hogy ha tetszik, ha nem, ennyi lesz.

Tehát a titkok tudóit elteszik láb alól, akik pedig valóban keverték a kártyákat a nemzet rovására, azok a szó szoros értelmében, nagy megbecsülésben haltak meg.

És vajon miért nem szólalnak meg azok a vezető politikusok, akik kizárólag saját szerepüket óhajtják kiemelni, hogy mi is történt az elmúlt években? Én itt vezető politikusként nem a Csurkára meg a Für Lajosra gondolok, hanem az ő gazdáikra. Könnyű ma már szidni a szabadkőműves Antall Józsefet. Csak épp nem tudni, miért. Azt hazudni, hogy ők harcoltak az Antallal. Az ismételt történelemhamisítás pontosan azért, nehogy véletlenül valami ki is derüljön ebből a szörnyű előre kitervelt hazaárulásból.

És sajnos, amit el kell mondani, az még ennél is súlyosabb. Bár szemléletében a tanácsköztársaságot szoktuk a mai rendszerhez legközelebbinek mondani, de az bizony csak néhány hónapig volt uralmon. Ezek a hazaárulók, a szocialistának, meg nem tudom minek nevezett politikusok viszont már több évtizede itt garázdálkodnak és a hatását ma már szinte senki nem ismeri. A politikusok azért nem ismerik, mert azt sem tudják, miről döntenek a parlamentben. Nem szabad ma arról beszélni, hogy évenként Magyarországról kb. 1200 milliárd forintot lopnak el, a kereskedelmi bankokon keresztül, a Nemzeti Bank segítségével a bankvilág urai.

Rendkívül egyszerű, látszólag törvényes keretek között teszik ezt, holott olyan ország, mint a miénk, amely nemhogy pozitív kamatot adna a pénzre, hanem kezelési költséggel csökkenti az elhelyezett pénzt, sehol a világon nem található. A magyar parlamenti képviselők döntő többsége azt sem tudja, hogy az úgynevezett Pénzintézeti Törvény, amelyet az MDF-kormány idején hoztak meg, az nem kétharmados. Ezt a törvényt egyébként erőszakoltan Botos Katalin tárca nélküli miniszter és Szabó Iván, a Gazdasági Bizottság akkori elnöke, későbbi ipari miniszter, majd pénzügyminiszter erőltette át, még 1991-ben. Fogalmunk sem volt, hogy milyen hatást fog ez később kiváltani, de azt senki nem tételezte fel, hogy Magyarországon egy banki átutalás ma akár százszor annyiba kerül, mint Amerikában, vagy Franciaországban.

De arról sincs a magyar parlamenti képviselőknek halvány fogalmuk sem, hogy a saját, évenként megszavazott költségvetésük egyáltalán mit tartalmaz. Jó, hogy az első sorban mindjárt azt rögzítik, hogy a kamatokra 1100 milliárd forintot ki kell fizetni. Ez mellesleg több mint az uniós támogatás évenként. A hármas paragrafus az meg azt tartalmazza, most már évtizedek óta a költségvetésben, hogy a költségvetés hiányát a pénzügyminiszter finanszírozza, illetve ő a felelős a hiány finanszírozásáért. Ez annyit jelent, hogy egyedül ő mondja meg, mennyi kötvényt bocsátunk ki, illetve ennek megfelelően mennyi hitelt veszünk fel a nemzetközi pénzpiacokon.

Általában a magyar költségvetés bevételi oldala az utóbbi években 1000 milliárd forinttal kevesebb, mint a kiadásé. Csakhogy a magyar költségvetés az mindig túl van finanszírozva a hiányoldalról, hogy maradjon a pénzügyi elitnek spekulációra pénze, akár több százmilliárd összegben is. Ugyanis a pénzügyminiszter a kötvénykibocsátást pontosan a banki igények szerint szabályozza meg és egyáltalán nem a szükséglet szerint. Ezáltal a maradék, mondjuk 4-5 milliárd forint hitelt beteszik a Nemzeti Bankba.

Aztán a világon még nincs olyan Nemzeti Bank, mint a magyar, amelynek szintén a költségvetési törvény szerint az esetleges veszteségeit, vagy veszteségét a magyar költségvetés pótolja. A Nemzeti Bankot veszteségessé kihozni, az több mint hazaárulás, ugyanis a pénzt, aki kézben tartja és ennek ellenére veszteséges, az vagy nem ért hozzá, vagy pedig a legaljasabb tolvaj csapat, amit valaha megismerhettünk. Ugyanis a Nemzeti Banknak kellene megfékezni, vagy javaslata szerint megregulázni a kereskedelmi bankokat.

Miért van az, hogy nálunk naponta változnak százalékpontokkal az értékek? Azért, mert a túlfinanszírozott hitelfelvételt spekulációra használja a magyar politikusi és gazdasági tolvajok gyülekezete.

Ami ebben a megdöbbentő, az az, hogy egyik oldalon sem ismerik ám ezeket a tényeket a parlamenti képviselők, ugyanis nem olvassák el még az alapvető költségvetési törvény rendelkezéseit sem. Aztán ahogy a Conagra kiirtja az esőerdőt, úgy Magyarországon a pénzügyi rendszer kiirtja a gazdaság alapjait, oly módon, hogy az egyszerűen helyreállíthatatlan. Nem a mezőgazdasági termelés helyreállíthatatlan, hanem a gazdasági alapokat teszi tönkre a drágán fölvett hitel, valamint az ok nélkül a magyar gazdaságból kiszipolyozott több ezermilliárd forint évenként, de olyan hatással, hogy az évtizedekig bizonyosan nem rendezhető. Ha ugyanis egy országnak nincs adópolitikája, pénzügypolitikája, gazdaságpolitikája, energiapolitikája, kultúrpolitikáról és honvédelmi politikáról már nem is beszélve, akkor csak egy kérdés vetődik fel: miért van parlamentje, miért van kormánya?

Az alapvető nemzeti érdekeket ugyanis, ha már parlamentáris demokráciának nevezünk valamit, nem árva lányokra kell bízni, hanem felelős politikusokra. Azok pedig Magyarországon, egyik oldalon sem teremtek meg, legföljebb azt hazudják, hogy ők tennének valamit a hazáért, ha ők lennének kormányon. Közben pedig a folyamatok egyértelműen azt mutatják, hogy azok a gyarmatosított országok, mint például Magyarország, ma már valóban térkép szerint szerepelnek csak a pénzügyi befektetők asztalain.

Nálunk mindenből minden van, csak épp egyetlen egy nem terem az utóbbi évtizedekben: hazáját szerető, felelős politikus, akit semmilyen titkosszolgálat nem használ, erkölcsileg, anyagilag nem zsarolható és nem kizárólag saját haszna szerint cselekszik. Ha viszont a tatárjárást említjük, akkor ott legalább volt egy Árpád-házi király, aki felelősséggel érzett a nemzete sorsa iránt és megvédte a magyar érdekeket. Most pedig a vezető politikusok azon törik a fejüket, hogy mennyi pénzt kapnak azért, hogy több millió kínait telepítsenek be ide, amelynek kezdete az, hogy jövő márciustól, sajnos Magyarországra vízummentesen jöhetnek a Távol-Keletről. Egész Nyugat-Európa legnagyobb problémája az, hogy a betelepült afrikaiak és ázsiaiak más kultúrát képviselnek, és nem tudnak együtt élni az őslakosokkal. Ez Magyarországon számarányaiban pár évtizeden belül lényegesen súlyosabb probléma lesz, mert bizonyosan, ha a folyamatokon nem sikerül változtatni, az elkövetkezendő húsz év alatt a magyarság kisebbségbe kerül Belső-Magyarországon.

Tulajdonképpen csak fokozza a bajt, hogy a tulajdonjogban az alapvető értékek birtoklásában már jelenleg is törpeminoritásban vagyunk az úgynevezett befektetőkkel szemben. És ezek a befektetők bizony nálunk is itt vannak, a nagy olajcégek, a bankok, a Conagra, a Cargill vagy éppenséggel a génkezelt gabonák rendszergazdája, a Pioneer. Bizony ők mondják már meg, hogy Magyarországon mi teremjen, milyen mennyiségben és minőségben és mennyiért keljen el. És úgy bolondítják a magyarokat, ahogy akarják.

A léalma problémája az bizony azé az Agranáé, aki a magyar cukor-iparba betört másfél évtizeddel ezelőtt. Ma már ugyanő vásárolja fel a lengyel almát, ugyanúgy, mint a magyart. És amikor évekkel ezelőtt ezt jeleztük, akkor minden politikus azt mondta, hogy ez nem igaz. Lehet háborúzni, lokálisan is, de a politikusok az okai annak, hogy ez a helyzet előállt.

A magyar parlamentnek minden adatot, még országgyűlési képviselőként a rendelkezésre bocsátottam, személyesen, de úgy látszik, hogy sem akkor, sem most, ugyanúgy nem érdekelte őket a tény, mint az olajbűnözés 1990-91-ben, amelynek motorja a magyar állam, jelesül a Mol elődje, a magyar tartalékgazdálkodás, valamint a magyar honvédségi kerozin-készletek voltak.

Ez már akkor is titok volt, mert bármit vetettünk fel, vagy éppen személyesen bármilyen előterjesztést tettem a parlamentben, soha senki nem reagált rá.

A következmény ma ismert, egy kifosztott és tudatában is letompult ország! Mi magyarok hajlandóak voltunk elhinni, hogy elegendő négyévenként választani, a politikusok pedig tudják a dolgukat.

Mint a gyakorlatból tudjuk, ez egyáltalán nem így van. A „magyar” politikusok szolgának születtek, s azok is maradnak. Idegen érdekek szolgálói.


(Magyar Világ, 2008.09.06.)

Kép forrása: http://hirarena.com/meghalt-a-moszad-nagy-leleplezoje–korosi-imre_2094

Légipermetezés munkában a repülőgép

A LÉGI PERMETEZÉS VÉDELMÉBEN

Tisztelt Gyártók, Lapszerkesztők, Forgalmazók!

Az önjáró permetezőgépekkel, illetve az azokkal kapcsolatos tájékoztatások légi művelést lejárató felhangjával kapcsolatban szeretnék reagálni.
 
Véleményem szerint ezek a szerkezetek soha nem fogják tudni kiváltani a légi munkavégzést pontosan azok miatt a korlátok miatt, amelyek alapvetően a talajon mozgó szerkezetek mozgásszabadságát korlátozzák.

Egyenetlen, felázott talajon, nagyobb hajlásszögű lejtőkön ezek a szerkezetek egyszerűen nem tudnak dolgozni, nem is beszélve arról, mekkora taposási kárt okoznak egyrészt ezek miatt, másrészt akkor, amikor nem tudnak a művelendő kultúrából kijönni a forduló végrehajtásához. Becslések szerint az így okozott kár 5-10 % között van (lásd a mellékelt képeket), ami jócskán fedezné a légi munkavégzés „többlet” költségét, és itt még nem vettem figyelembe a földi gép jóval nagyobb (minimálisan 3-4- szeres) mennyiségű vízfelhasználását, ami egyébként nem minden kezelés esetén indokolt és komoly időveszteséget okoz az e miatt jelentkező jelentős töltési idő szükséglet (1 munkaórára átlagosan 1,5 óra töltési idő) miatt.

Az FVM statisztikái azt mutatják, hogy a légi növényvédelmi tevékenységek során elsodródásból eredően felmerült kártérítési ügyek 1 százalékát (2005 évben 124 esetből 4, a kezelt területek egyharmadának légi kezelése mellett) sem teszik ki a földi hasonló műveléssel kapcsolatosan bekövetkezett káreseményeknek. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezek a repülőgépes káresemények is alapvetően a munkáltatóknak az elhelyezkedésre és a szomszédos kultúrákra vonatkozó nem kielégítő pontosságú tájékoztatásából erednek. Tehát felelőtlenség azt sugallni, hogy a földi növényvédelmi tevékenységek lebonyolítása során nem keletkezhet elsodródás, és ez csak a légi munkavégzésnél fordulhat elő.

Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a fenti – világviszonylatban is nagyon jó – statisztikát az is indokolja, hogy hazánkban csak felsőfokú szakirányú végzettséggel (Mezőgazdasági Főiskola / Nyíregyházi Főiskola) rendelkező személyzetek végezhetnek ilyen jellegű munkát.

Véleményem szerint egy üzleti kampány is van a légi növényvédelem lejáratása mögött. Ez, pedig nem más célt szolgál, mint az ezeket a szerkezeteket forgalmazók üzleti érdekeit. Szívesen eljátszanék a gondolattal, hogy ha ezek a neves forgalmazók légijárműveket is forgalmaznának, vajon melyik újukba harapnának? De sajnos nem forgalmaznak ilyesmit, mert nem értenek (és nem is akarnak érteni) hozzá. Egy légijármű körülbelül 4 db földi önjáró gép munkáját váltja ki, (egy Ka-26 helikopter piaci ára átlagosan 15 millió forintba kerülne, míg egy ilyen szerkezet kb. 35 millió).

Szokás előnyként emlegetni a szántóföldi műveléssel kapcsolatosan a műholdas helymeghatározásra alkalmas, illetve ezek jeleit felhasználó vezérlő rendszerek alkalmazását is. Tájékoztatásul közlöm, hogy ilyen műholdas vevők a légijárművek többségén is megtalálhatóak, és évek óta alkalmazzák őket a legfontosabb mozgásjellemzők kontrolálására és főleg az érzékenyebb munkálatok naplózására.

Ugyanakkor a jelentős kárt okozó és gyorsan terjedő kártevők, pl. kukoricabogár, gyapjaslepke hernyó elleni védekezéshez használatos vegyszerek dózisai alapvetően lényegesen kisebbek (Invite-Diablo15-18 l/ha) az önjáró permetezőgépek által hatékonyan alkalmazható dózisoknál. Ezek környezetkímélő, hatékony és az előírt töménységet biztosító, egyenletes kijuttatása alapvetően légijárművel lehetséges.

Éjszakai munkavégzéssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok, nagy főleg a tájékozódásban mutatkozó hiányokról tesznek tanúbizonyságot, ami erősen megkérdőjelezi az éjszakai munkavégzés hatékonyságát.

Szívesen emlegetik a reklámszövegek a légijárművek hibájaként a csatlakozások pontatlanságát (csíkozás). Ezzel kapcsolatosan meg kívánom egyezni, hogy a technológia helyes megválasztásával és következetes betartásával a légijárműveknél sem jelentkezik ez a probléma, ami sokkal inkább a munkát végző személyen, mintsem a gép konstrukcióján múlik.

Az FVM állásfoglalása az EU 2006.07.12.-én beterjesztett a légi munkavégzést szigorító szabálytervezetére is alátámasztja a fent leírtakat, és a légi növényvédelem nemzetgazdasági szintű
szükségességét.


Dr. Szilágyi Dénes PhD, főiskolai docens- szilagid@nyf.hu
Sasvári Ottó – sasvariotto@freemail.hu

http://zeus.nyf.hu/~kmtszweb/index.html
http://www.meresz.tar.hu/

Zöldolaj makett egy 2007-es hírben

Épül a Zöldolaj visontai üzeme

2007. május 18-án Hartmann Péter, a Zöldolaj BB Zrt. elnöke bejelentette: ősztől már termel visontai üzemük, ahol a jövőben évente 120.000 tonna olajos magot dolgoznak fel, amelyből 39.000 tonna technikai növényi olajat lehet előállítani.

Háttér
A növekvő olajárak, energiafüggőség, környezetszennyezés egyre égetőbb problémáira az Európai Unió válasza a megújuló energiák bevezetése, elterjesztése. A stratégia központi eleme a bioüzemanyagok (bioethanol, biodízel) minél nagyobb arányú bekeverése a hagyományos üzemanyagokba.

Egy uniós jogszabály értelmében 2010-ben Európa valamennyi benzinkútjánál csak olyan dízel üzemanyagot tankolhatunk, amely legalább 5,75 %-os arányban tartalmaz biokomponenseket.

Magyarország vállalta, hogy 2008-ra, vagyis alig több mint  fél év múlva, eléri a 4,75%-os bekeverési arányt. A szabályozás az ennél kisebb arányú biokomponensű üzemanyagot 10%-kal magasabb jövedéki adóteherrel fogja súlytani.

A biodízel
A biodízel olyan, növényi eredetű üzemanyag, amely alapját olajos magvak – főként repce, de akár napraforgó – szolgáltatják, és hagyományos dízel üzemanyaghoz adalékolható.

Európában a repce vetésterülete rohamosan nőtt az utóbbi években, és az elkövetkező években további növekedés várható.
A világ vezető biodízel nagyhatalma Németország, ahol tavaly csaknem 3,5 millió tonna biodízelt állítottak elő, a 2000-ben előállított 200,000 tonnával és a 1998-ban előállított 50,000 tonnával szemben.

A repcetermelésre való átállás a magyar mezőgazdaság szereplőinek is hosszútávú, biztos megélhetést jelenthet. Nem igényel különösebb beruházást, hiszen a gabona termesztésére alkalmas gépek alapvetően használhatók a repce termesztéséhez is. A növény a hűvös, csapadékos területeket kedveli leginkább,
itt átlagosan 2,8 – 3,8 t/ha-os hozam érhető el. A költség-hatékony termelés kb. 50 ha –nál kezdődik.

A Zöldolaj

A Zöldolaj BB Zrt. egy olyan vállalkozás, amely biodízel alapanyagául szolgáló  repceolajat állit elő. A társaság tulajdonosa az MFB tulajdonú Befektetői és Beszállítói Zrt is.
A részvénytársaság Visontán, a Mátrai Erőműtől földhasználati szerződés keretében átvett, 2.5 hektáros területen lévő üzemében végzi majd tevékenységét.

A növényi olaj előállításához szükséges nyersanyagot a legnagyobb magyar integrátorokkal megkötött, többéves szállítási szerződések biztosítják, valamint komolyabb mennyiségű repcemagot hoznak be Szlovák termelőktől.

A préselési eljárás során keletkező növényi olajat szintén már megkötött, hosszú távú szerződés keretében értékesíti a társaság.

A biodízel gyártás mellékterméke, az úgynevezett repcepogácsa, ami magas fűtőértéke miatt kiváló tüzelőanyag (eredete alapján biomassza, azaz nulla a  CO2 kibocsátása, azaz zéró kibocsátású). A Mátrai Erőmű Zrt-vel kötött hosszútávú szerződésük alapján a repcepogácsát az erőmű felvásárolja, és zöldáram előállítására használja fel.

A Zöldolaj BB Zrt. 2007. őszétől kezdi meg a termelését.
Az üzem ekkortól teljes kapacitással évente 39.000 tonna technikai növényi olajat képes előállítani, azaz 120.000 tonna olajos magot dolgoz fel évente.
Mivel Magyarország – földrajzi adottságainál fogva – hosszú távon akár bioüzemanyag exportőr is lehet, terméküket az EU szabványt meghaladó minőségben állítják elő.

Már most előkészítették azokat a szakmai terveket, amelyek alapján kiegészítő technikai eljárással még több mag, s így értelemszerűen több technikai növényolaj előállítására lesz lehetőség, a jelenleginél is gazdaságosabb módon.

Zöldolaj BB Zrt – a MOL-csoport hosszú távú partnere
A környezettudatos gondolkodásmód és a bioüzemanyagok elterjedése, egyre nagyobb mennyiségű és egyben kiváló minőségű biogázolaj alapanyag (repceolaj) előállítását igényli.  A régióban minőségi vezető szerepet betöltő MOL-nak alapvető érdeke, hogy a szükséges alapanyag-mennyiséget alapvetően helyi forrásokból, gazdaságos és egyben világszínvonalú gyártókapacitások bevonásával biztosítsa. A MOL-csoport eddig is kezdeményező szerepet vállalt az üzemanyagok minőségének – a környezet szempontjait is figyelembe vevő – fejlesztésében, s e téren továbbra is Európa élvonalában kíván maradni.

A Zöldolaj BB Zrt, mint a MOL-csoport legnagyobb repceolaj beszállítója, kiemelkedően magas műszaki színvonalú, mérnökileg magasan integrált beruházása révén a hazai bioalapanyag gyártás megkerülhetetlen szereplőjévé vált.

A két vállalat között szerződésben rögzített partnerkapcsolat biztosítja a Zöldolaj folyamatos működését, és egyben megteremti a MOL biodízelgyártó tevékenységének biztonságos alapanyag-ellátását is.

Lovaskocsi a vidéki hangulat része

A manipuláció csodái, az új generáció

Hova jut a mai társadalom, ha egyre jobban eltávolodik a természettől?

Részlet Fenyvesi Theresa A fehér vándorsirály, Ómen című könyvéből

Ezt a kérdést egy átélt történettel szeretném egyértelműbbé tenni – megpróbálom egyszerűen összefoglalni. 2003 nyarán történt, jól emlékszem még arra, hogy ebben az évben 3-4 hónapig nem esett az eső. A mezőgazdaság az aszály miatt ebben az évben elvesztette a termések 80%-át, mivel a bogarak megtámadták a kukoricaszárakat és kiszívták a nedvüket, – ettől azok kidőlten és kiszáradtan a földeken hevertek. De a lényegre térek – épp kaszálni indultam a lovas kocsimmal –, (mivel egy jó ismerősöm felajánlotta a cirokföldjének a külső szélét, ami csak 20-30 centiméterre nőtt meg, ezért hasznavehetetlen volt; én ennek nagyon örültem, mivel az állatoknak nem volt már mit enniük az aszály miatt) amikor felhívott egy régi osztálytársam (23 éves), hogy eljöhet-e hozzám egy jó tanácsért, szerelmi bánat miatt.

– Persze, épp kaszálni indulok, de ha kijössz velem a földekre, akkor addig elmesélheted a bajod!

– ARRA JÁRNAK EMBEREK? MERT ÉN NEM AKAROK ÉGNI A LOVAS KOCSIN.

– Nem, maximum egy-két elveszett szerencsétlen Kóbor Kutya… De majd a hátsó Úton megyünk.

Azt tudni kell, hogy a fiatal hölgy közgazdasági egyetemen tanul, és nem kispályázik, a Parlament a célja. Ez sikerülhet neki, mivel ötös tanuló, jól nevelt, bólogatós, véleménymentes és csinos, szőke fiatal hölgy. A lényeg… Elindulok a mezőkre a hátsó úton, hogy ne kelljen szégyenkeznie a kisasszonynak amiatt, hogy lovas kocsin kaszálni indult velem. Odaérve kifogtam a lovakat, és megkértem, hogy adja le nekem a kaszát. Erre ő kezembe nyújtja a villát! (nem szóltam…)
Csak hallgattam a szerelmi problémáit, hogy a barátja írt neki egy levelet, hogy őt felszínes nőnek tartja… stb. Csendben hallgattam, és elkezdtem kaszálni a kiszáradt cirok szélét. Ekkor megszólalt, és lenézően csodálkozott azon, hogy:

– MIÉRT VÁGOD LE A BÚZÁT? A LÓ SZALMÁT ESZIK, NEM TUDTAD?!

(Hirtelen elállt a lélegzetem… Hmmm. Gazdasági egyetem?! Micsoda értelmes tanárai lehetnek szegénynek.) Választ adtam neki, és megpróbáltam érthetővé tenni félre nevelését:

– Ez cirok, nem búza, és a ló füvet vagy lóherét eszik. De mint láthatod, a fű a lábad alatt teljesen kiégett, azt nem lehet lekaszálni. A szalma pedig nem más, mint…”

De végig se hallgatott és nem hagyta, hogy befejezzem mondandómat, ahelyett – fenn állva a lovas kocsin – leordított, felháborodott tekintettel!!

– AZT HISZED, ÉN EZT NEM TUDOM! ÉS AZT HISZED, NEM TUDOM MIRŐL BESZÉLSZ? KI JÁR EGYETEMRE, ÉN VAGY TE?!!!!

És ekkor elmondta nekem, a mikro- és makrogazdaság definícióját a-tól z-ig. De ha közbeszóltam, hogy valamit megkérdezzek, akkor kezdte elölről, nehogy belezavarodjon! Én csak mérgesen tovább kaszáltam, és néha rémképek képződtek a fejemben, a cirok helyett az ő fejét szeltem… De biztos, hogy a 45 fokos meleg lehetett az oka, és napszúrásban szenvedtem! De a lelkem nem nyugodott le, és meg mertem tőle kérdezni, mit gondol, hogy ott a háta mögött miért dőlt ki a kukoricás?

– BIZTOS KIFÚJTA A SZÉL, MERT NEM ERŐSÍTETTÉK MEG. ANYU IS KIKÖTÖZI A PARADICSOMUNKAT A KARÓHOZ.

– Nem a szél volt a hibás! A szárak rugalmasak, de mivel nem esett az eső, a bogarak kiszívták a nedvüket s nincs természetes tó, mert a Geodézia elfúrta a természetes talajvíz rendszert, földgáz és kőolaj után kutatva; mi megmaradt, a tó az erdőben, oda meg beleereszti a szippantós az ürüléket, ezért kiszáradtak és valójában így egy kis szellő is elég volt, hogy kidőljenek.

– HÁT NEM MEGMONDTAM NEKED! EZEK A HÜLYE ÉS BUTA PARASZTOK VESSENEK MAGUKRA, MIÉRT NEM LOCSOLTAK! AZ Ő BAJUK! (Okos és intelligens választ kaptam.)

Ekkor felnéztem a porból, és őrá tekintettem, ahogy fent a lovas kocsin állt. Ő onnan fentről letekintett rám, és egy pillanatra megszédültem: az aranyhaja csillogott a napfényben e magasságban. És ahogy ismét elkezdte mondani az export és import fogalmát, egy pillanatra el is szégyelltem magam, hogy ő milyen okos, én meg csak egy buta parasztlány vagyok, aki itt, a porban beleszólok!!!! De csak egy pillanatra szédültem meg, mert e válasz után elborult az elmém! És kiabálva megkérdeztem:

– Gondolod, hogy majd a 20 hektáros földet locsolókannával kezdik el öntözni! És honnan hozzák a vizet!? Ja… Nem kell megszólalnod, a 20 milliós öntözőberendezésre gondolsz, aminek havi vízszámlája az egymilliót üti!! Ugye ebben van a KAPITÁL! Ja és még egyet: a barátod, az tudott valamit!”

De valójában ő (a lány) nem tehet róla, hisz ő csak egy „termék”, ebben a félrenevelt kapitalista rendszerben. És ha szerencséje lesz, bejut a Parlamentbe, a gazdasági bizottságba, és ő fogja irányítani az AGRÁRORSZÁGOT, a megfelelő magasságban fénylő hajjal; AHOL NINCSEN KŐOLAJ, SE IPAR, CSAK EGY ÖSSZEDŐLT FÖLD!