A föld hideg volt hajnalban. A pára alacsonyan ült meg a környéken, a gép motorja komótosan melegedett. A traktoros gondosan begyűrte nadrágszárait a bakancsba, végignézett még egyszer a traktoron és vontatványán, majd a teli hűtőtáskával beugrott a fülkébe. Keze biztosan fogta a kormányt. Tudta, hogy hosszú nap vár rá.

A munka nem a földeken kezdődik, hanem jóval előtte. A traktoros ellenőrzi a folyadékszinteket (üzemanyag, olaj, hűtővíz), a gumiabroncsot és pásztázó tekintetével kiszűr minden rendellenes dolgot. Ha valami nincs rendben, megoldja. Nincs kifogás, nincs halogatás. A gépnek mennie kell. A föld nem vár, az időjárás nem könyörög. Egyetlen hiba, és az egész szezon oda.

A karbantartás napi rutin. Zsírzás, ékszíjak, csapágyak, apróbb javítások. Minden mozdulat számít. Egy pillanatnyi figyelmetlenség, és megáll a föld művelése. Akkor pedig nincs más hátra, mint szerelni a porban, izzadságban, napszúrásban. De ezt ők tudják. Ezért vannak ott, ahol kell.

A jó traktoros nem kapkod. Pontosan tudja, mit csinál. Ha tolatni kell a vonószemre, egyetlen mozdulat. Ha csavart kell oldani, ránéz és már nyúl is a megfelelő kulcsért. Tévedés nincs. Ha tizenhetes, akkor tizenhetes van a kezében, utoljára kezdő korában volt tizenkilences vagy tizenhatos.

A traktorosnak sok mindenhez kell értenie. Gépészmérnök, ha a motor meghibásodik. Agronómus, ha a talaj állapotát kell felmérni. Villanyszerelő, ha egy kábel elszakad. Lakatos, ha egy alkatrészt ki kell cserélni. Kovács, ha egy törött fémalkatrészt újra kell alakítani. Hegesztő, ha egy törést hegesztéssel lehet javítani. Egyedül dolgozik, nincs külön ember minden problémára.

A döntéseket másodpercek alatt kell meghozni. Ha a föld kemény, ha az eső sártengert csinált, ha az eke akadályba ütközik, a traktoros megoldja. Egyedül van a határban, nincs főnök, nincs szervízes segítség. Csak ő és a gép.

Ha a föld pihen, a traktoros nem. Ilyenkor jönnek a nagy javítások. Flex, fúró, hegesztő, kalapács. A műhely füstös, olajszagú. A kezek megkérgesedtek, a mozdulatok biztosak. Aki nem tud javítani, az nem traktoros. Az csak sofőr.

És ha a faluban elakad egy autó a hóban vagy a busz becsúszik az árokba? Ha egy kivágott fának gyökerestől ki kell jönnie? Akkor is a traktoros az, aki segít. Nem kérdez, nem mérlegel. Megfogja a drótkötelet, beakasztja, és húz.

Ők nem kérnek tiszteletet. Nem beszélnek róla, nem panaszkodnak. Csak dolgoznak. A traktoros szakma nem csupán egy munka – az egy életforma. Egy olyan hivatás, amely hatalmas felelősséggel jár, mégis sokszor méltatlanul kevés elismerést kap. Nem, nem kapnak Kossuth-díjat. Pedig nélkülük nem lenne kenyér az asztalon, nem lenne élelem a boltok polcain. És Kossuth Lajos is, ha még mindig élne, minimum az ámulatával díjazná őket. Hiszen az, amit a munkások tucatjai kemény fizikai munkával végeztek a földeken még a 19. században, azt most egy ember összetett munkája által ki van váltva.

Legközelebb, ha egy traktoros mögött lassítanod kell, gondolj bele. Ő nem szórakozásból van ott. Ő azért dolgozik, hogy legyen mit enned. Becsüld meg! Mert ha ők nincsenek, az élet is megáll.