2025. május hónap bejegyzései

A Kárpát-medence víztartaléka

Árvíztérkép a folyószabályozás előtt

Szárazodó klímában is van mivel gazdálkodnunk – de meddig?

A Kárpát-medence vízföldrajzi értelemben kivételes helyzetben van: zárt lefolyású medence, amelybe a víz nagyrészt beérkezik, de természetes módon csak korlátozottan távozik. Ez a hidrológiai sajátosság történelmileg bőséges felszíni és felszín alatti vízkészleteket biztosított a térség népeinek. Az utóbbi évtizedekben azonban az éghajlatváltozás, a vízgazdálkodási hibák és a tájhasználat drasztikus átalakulása következtében a vízkészlet minősége és mennyisége egyaránt veszélybe került.

Felszíni vízkészletek

A Kárpát-medence nagyobb folyói – Duna, Tisza, Dráva, Száva, Körösök, Maros – több ország vízgyűjtőjéből érkeznek, és a vízhozamuk jelentős része külföldi eredetű. Az Alföldre beérkező vízmennyiség azonban az utóbbi 50 évben csökkenő tendenciát mutat, részben a Kárpátokon kívüli vízgyűjtők klimatikus átalakulása, részben a duzzasztások és elterelések miatt. Emellett a belső vízhálózat – kisebb folyók, csatornák, holtágak – fokozatosan veszít kapacitásából a medersüllyedés, az elhanyagolt karbantartás és a vízvisszatartás hiánya miatt.

Vízfolyások szerepe a vízkészlet megőrzésében

A természetes vízjárások szabályozása – amely a 19. században indult nagy folyamszabályozási programokkal – mára elérte azt a pontot, ahol a további mesterséges beavatkozás nem növeli, hanem csökkenti az ökológiai víztartalékot. A folyók menti árterek lecsatolása, a tározók és vizes élőhelyek felszámolása a párolgási és beszivárgási egyensúlyt is megbontotta.

Felszín alatti vízkészletek

A medence legnagyobb értéke talán a felszín alatti víz: a porózus homokrétegekben, kavicsos víztartókban és termálvíz-rezervoárokban tárolt jelentős készlet. Magyarországon a hosszú távon kitermelhető felszín alatti vízkészlet évi 2,4 milliárd köbméter, amelyből évente körülbelül 500–600 millió köbmétert termelnek ki. Ez a készlet azonban nem korlátlanul kinyerhető, és fenntartható használata kiemelten fontos.

Talajvízszint-süllyedés és túlhasználat

A rendszerváltás utáni évtizedekben a kutas vízhasználat, különösen az öntözés és a termálvízhasználat terén, gyakran kontrollálatlanul zajlott. Ennek következtében több térségben – például a Homokhátságon – mélyreható talajvízszint-csökkenés figyelhető meg, amely nemcsak a vízhozamot, hanem az élőhelyek fenntarthatóságát is veszélyezteti. A mezőgazdasági termelés vízigényének pontos felmérése és az öntözéses gazdálkodás vízhatékonysága ma kulcskérdés.

A víz nem csupán mezőgazdasági erőforrás, hanem ökoszisztéma-alap is. A mocsarak, lápok, erdei vízfoltok és régi ártéri rendszerek mind a biodiverzitás vízfüggő pillérei. Ezek eltűnése nemcsak fajok pusztulásához vezet, hanem az ökológiai vízszolgáltatás (például párologtatás, csapadékképzés, mikroklíma-szabályozás) összeomlásához is.

A táji vízmegtartás lehetőségei

Az aszályok gyakoriságának növekedésével egyre sürgetőbb feladat a táji léptékű vízmegtartás: árterek visszakapcsolása, vizes élőhelyek újratelepítése, földhasználati módok átalakítása. Az agrárium számára ez nemcsak ökológiai kötelesség, hanem hosszú távú gazdasági túlélés is. A víz a tájban elv újrafelfedezése – például belvíztározók vagy időszakos vízborítású szántók alkalmazásával – valódi alternatívát jelenthet a klímareziliens gazdálkodás számára.

A Kárpát-medence víztartaléka még mindig számottevő, de a jövője nem magától értetődő. Az öntözési rendszerek korszerűsítése, a felszín alatti vízkészletek fenntartható használata, valamint a természetes vízdinamikához való visszatérés együttesen biztosíthatják, hogy unokáink is bőségként tekinthessenek arra, amit ma még sokan adottnak hisznek.

Akik mélyebben szeretnének elmerülni a Kárpát-medence vízgazdálkodásának összefüggéseiben, a következő források részletes szakmai és tudományos ismeretekkel szolgálnak:

A természetes vízmegtartás és a tájhasználat fenntarthatóságának kérdései nem csupán vízügyi, hanem társadalmi és gazdasági kihívások is – amelyekre közösen kell választ adnunk.

Nyitókép:
Vízborított és árvízjárta területek a XVIII. században, itt kinagyítható.

Emlékezet – fentről lefelé

Seregélyek raja Kunmadaras határában

Egy seregély vagyok a sok közül. Az emberekkel ellentétben külön nevünk nincs, hiszen mindnyájan egyek vagyunk.

Seregély oldalról, jól látszik pettyes fekete tollazata és nyáron kisárgult csőre.

Valahol egy diófa odvában születtem, annak a területnek a szélén, amit ti Hortobágynak neveztek. A reggelek még párásak voltak, és a harmat úgy ült a fűszálakon, mint csillanó pettyeink a fekete tollainkon. Akkor még nem tudtam, mi az, hogy Raj. Csak azt, hogy a világ nagy, és minden irányba mozdulni akarok.

Aztán egy napon – egy tavasz-illatú márciusi reggelen – megszólított bennünket az Ég. Nem szóval. Széllökéssel. Olyan hívással, amit nem lehet félreérteni, sem ellenállni neki. Több tízezren egyszerre emelkedtünk. Nem egymást követve, nem is vezetve. Egyetlen gondolatként. Egyetlen szándékként. Örvénylő áramlásunk ellenkező hatással van ránk, mint rátok. Nem szédülünk és nyitottak leszünk minden összefüggés megfejtésére. Fajunk üdítő kiválasztottsága, amire senkinek, de tényleg senkinek nincs képessége, az az univerzum őserőinek magunkban történő megnyitása. Nem, ilyenkor nem dolgozunk esztelen gyilkos iramban, ahogy ti látjátok, egyszerűen csak kinyújtózunk a Raj lüktető testében, és átadjuk magunkat a világmindenség csodájának. Megmutattuk, láthatjátok, rajtunk keresztül formát öltött a látás. A közös tekintet. A szem, amely nem egy madáré volt, hanem mindannyiunké együtt. A szem, amely a mezőre nézett, a házra, a fákra, eleségre, ragadozókra és rátok, emberekre, akik lentről bámultok minket.

Ilyenkor mi vagyunk a figyelem és az azonnali tudás maga.

Ennek a természetfeletti állapotnak nincs ideje, eleje és vége. A szél nem számol időt, csak irányt. De abban ott van minden: az érkezés, a közösség, a létezés értelme. És amikor eloszlunk — hangtalanul, sebesen — már egyikőnkben sincs kérdés.

Mert a Raj látott. Mindent látott. Létünk értelmet kapott, a lehető legnagyobbat.

Ha volna nevem, akkor az az „Emlékezet” lenne. Mert nektek egy seregély élete rövid, nekünk viszont végtelen.

—–

Nyitókép: Seregélyek raja — Kálmán András, a kunmadarasi gulyás felvétele

Mezőgazdasági melléktermékből világszintű hatóanyag

A mák gubója és szalmája, mint a morfingyártás alapanyaga.

A magyar tudománytörténet nagyjai között van egy feltaláló, aki nemcsak a gyógyszerészet, de a mezőgazdaság és a nemzeti ipar összekapcsolásában is korszakosat alkotott. Kabay János a morfingyártás úttörője. 1931-es találmánya alapjaiban változtatta meg, miként tekintünk a máktermesztés melléktermékére – a szalmára.

Egy mezőgazdasági hulladék új élete

A mák (Papaver somniferum) gubója évszázadok óta ismert alapanyaga a gyógyászatban használt ópiátoknak, mindenekelőtt a morfinnak. A 20. század elején azonban a morfinkinyerés még mindig rendkívül költséges és pazarló eljárásokkal történt: csak az éretlen mák zöld gubójából vonták ki az alkaloidákat, jelentős mennyiségű értékes hatóanyagot hagyva veszendőbe. A betakarítás utáni, száraz, kicsépelt mákgubó – az ún. mákszalma – pedig legfeljebb takarmányként vagy tüzelőként jött szóba, ha szóba jött egyáltalán.

Kabay János fényképeAz okleveles gyógyszerész, Kabay János zsenialitása abban állt, hogy észrevette, a száraz mákszalmában is jelentős mennyiségű morfin marad vissza. Kidolgozott egy üzemi eljárást, amellyel ezt gazdaságosan ki lehetett vonni. Nemcsak a gyógyszerészeti szempontból hatalmas nyereség számított, hanem az is, hogy egy értéktelennek hitt agrárhulladékot újrahasznosítható, stratégiai jelentőségű nyersanyaggá tett.

A hazai morfingyártás születése Tiszavasváriban

A módszer ipari alkalmazását Kabay a Szabolcs vármegyei Bűdszentmihályon (ma Tiszavasvári) 1927-ben általa alapított Alkaloida Vegyészeti Gyárban végezte, így irányításával nemcsak kielégítette a hazai igényeket, hanem a gazdaságos, ún. száraz eljárással a világ élvonalába emelte a magyar morfingyártást. A szántóföldön termesztett mák ezzel új értelmet nyert, a gyógyszeripar számára kulcsfontosságú lett. Magyarország – a megfelelő klíma és hagyományos máktermesztés révén – tökéletes alapot kínált a fájdalomcsillapító kábítószer gyártásához.

A gyár a 20. század második felében is meghatározó szereplő maradt, és Kabay találmányának továbbfejlesztett változatai ma is szerepet játszanak a gyógyszeriparban.

Egy találmány hatása három szinten

Kabay János találmánya több szinten is példamutató:

  • Fenntarthatósági szempontból: a mezőgazdasági melléktermék hasznosítása ma is kulcskérdés. Kabay évtizedekkel járt a világ előtt e szemlélettel.
  • Nemzetgazdasági szinten: Magyarország az 1930-as években függetlenedni tudott a külföldi morfinimporttól, sőt, egyes években exportált is.
  • Tudományos szempontból: az eljárás az ipari biotechnológia korai példája, amely vegyészetet, agráriumot és gyógyszerészetet egyesített.

Rövid élet, örök életmű

Kabay János tragikusan fiatalon, 1936-ban, 39 éves korában egy sérvműtétet követően vérmérgezésben hunyt el, de a néhány éves gyári működése alatt maradandót alkotott. Gondolkodásmódja – a föld terményeinek teljes körű hasznosítása a nemzet szolgálatában – a mai agrárfejlesztések számára is inspiráló lehet. A mákszalma története így nem csupán vegyészeti sikertörténet, hanem egy agrártudományi diadal is: annak példája, hogyan épülhet egy „értéktelen” növényi maradványra egy kutató feltaláló életműve, ami ma már nemzetünk hungarikuma.

Kincsem – a verhetetlen csodakanca

Kincsem a verhetetlen csodakanca

A 19. század második felében, amikor Magyarország a nemzeti identitás megerősítésének útját járta, egy különleges ló vált a nemzeti büszkeség szimbólumává. Kincsem kivételes jelenség és tényleg páratlan versenyló volt. Nem csupán a lóversenypályákon aratott győzelmei tették halhatatlanná, hanem az a szimbólum, amit a magyar nép számára jelentett: a kitartás, a tehetség és a soha fel nem adás megtestesítője lett.

Egy különleges csikó születése

Kincsem 1874. március 17-én született Tápiószentmártonban, Blaskovich Ernő birtokán (születési helye vitatott, Kisbér is valószínűsíthető). Apja a kiváló angol telivér, Cambuscan, anyja pedig Waternymph volt. Már fiatal korában is különleges figyelmet kapott, nemcsak származása, hanem egyedi viselkedése miatt is. Egy fekete-fehér nőstény macska volt állandó társa, akitől sosem vált meg, és akinek jelenléte nélkül nem volt hajlandó versenyezni.

A verhetetlenség mítosza

Kincsem pályafutása során 54 versenyen indult és mindegyiket megnyerte, ami máig egyedülálló teljesítmény a lóversenyzés történetében. Győzelmei között szerepeltek olyan rangos versenyek, mint a Baden-Badeni Nagydíj és a Goodwood Cup. Európa számos országában versenyzett, többek között Németországban, Angliában és Franciaországban, mindenhol lenyűgözve a közönséget és a szakértőket egyaránt.

Nemzeti büszkeség és örökség

Kincsem sikerei nemcsak sporteredmények voltak, hanem a magyar nemzeti identitás megerősítésének eszközei is. Egy olyan korban, amikor Magyarország politikai és társadalmi kihívásokkal nézett szembe, Kincsem győzelmei reményt és büszkeséget adtak az embereknek. Halála után, 1887. március 17-én, emléke tovább élt: nevét viseli a budapesti Kincsem Park, és számos szobor, emlékérme, valamint irodalmi mű és mozifilm is őrzi emlékét.

Kincsem története nem csupán egy ló kivételes pályafutása, hanem a magyar nép hitének és kitartásának szimbóluma. Ő volt az a csodakanca, aki nemcsak a versenypályákon, hanem a nemzeti emlékezetben is örökre győztes és felejthetetlen maradt.

A valaha élt versenylovak veretlenségi örökranglistája

Minden idők veretlenségi örökranglistája

 

Győzelem

Ló neve

Tenyésztő ország

Születési év

Származása

1.

54/54 futam

Kincsem

Magyarország

1874

Cambuscan x Waternymph

2.

25/25 futam

Black Caviar

Ausztrália

2006

Bel Esprit x Helsinge

3.

19/19 futam

Peppers Pride

USA

2003

Desert God x Lady Pepper

Egy ideig ezen a toplistán a helyezettek között szerepelt a magyar „csodaló” Overdose is 14 futamból 14 győzelemmel, de Baden-Badenben egy szerencsétlen rajt következtében csupán a hetedikként érkezett a célba és ezzel veretlensége megtört.

Kincsem öröksége nem merülhet feledésbe, a nemzetközi lótenyésztő közösség is örök tisztelettel adózik előtte azzal, hogy a Telivértenyésztők Világszövetsége döntése nyomán Kincsem neve hivatalosan is védetté vált. Olyan különleges elismerés ez, amelyet csak a történelem legnagyobbjai érdemelhetnek ki. E név – akár egy szent ereklye – nem adható többé más lónak, semmilyen földrészen. A világ telivértenyésztésének legmagasabb testülete ezzel ismerte el azt, hogy Kincsem egyetlen volt, utánozhatatlan, és örök.