Az állatbetegségek kezelésének abszurditása napjainkban
A száj- és körömfájás történetének tanulmányozása rávilágít arra, hogy a múltban az állattenyésztők szakszerűbben és hatékonyabban kezelték ezt a problémát, mint a mai, túlzottan bürokratizált és a média által felfújt rendszerek. A mostani kegyetlen intézkedéseket hozó és végrehajtó emberek már kellően el vannak butítva a jelenlegi pénzvezérelt közegészségügyi téveszmék által, így fogalmuk sincs arról, hogy hogyan kellene kímélően kezelni a megbetegedő állatokat. Azonban a több mint száz éves Pallas Nagy Lexikonából ők is megtudhatják a következőket:
„A betegség elkerülése végett ügyelni kell arra, hogy járványos időben az állatok másokkal ne érintkezzenek, új beszerzések alkalmával pedig az új állatokat legalább egy hétig elkülönítve ajánlatos tartani. Ha a baj már kiütött, akkor az állomány többi résznek beojtása célszerü a járvány kedvezőbb lefolyásának biztosítása és gyorsítása céljából.
Az ojtás legegyszerübb módja abban áll, hogy az egészséges száj tisztára törül vagy felületesen megsebzett nyálkahártyájára a beteg nyálat bedörzsöljük vagy pedig ilyen nyállal beszennyezett takarmányt adunk enni az állatoknak.
A járványos udvarok hatósági zár alá kerülnek (a legelső eseteket azonnal be kell jelenteni a község előljáróságának); a betegek húsa csak hatósági engedély alapján bocsátható fogyasztásra, a bőrök fertőtlenítendők, a betegek teje megsemmisítendő.”
Régen a betegség csekély elhullást okozott, megfelelő gondozás mellett a jószágok felgyógyultak, és nem volt szükség drasztikus intézkedésekre. A régi időkben sikerrel alkalmazott „ojltás” egyértelműen egyszerűbb, biztonságosabb és olcsóbb megoldást jelentett, mint a mai vakcinázás, amely újra és újra bizonyítja, hogy nem képes megállítani a járványokat.
Napjaink abszurditása: tilalmak és tömegsírok
A mai hatósági intézkedések a józan észt és a hagyományos állattartási tapasztalatokat figyelmen kívül hagyva, szélsőséges korlátozásokat vezetnek be. A piacok és vásárok bezárása, a húskereskedelem országos szintű blokkolása, valamint az állatállományok tömeges leölése és megsemmisítése nem csupán aránytalan, hanem abszurd és irracionális reakció is egy olyan betegségre, amely nem halálos, és amelyből az állatok természetes módon felépülhetnek.
Kiknek az érdeke?
Felmerül a kérdés: ha a betegség egykor nem okozott tömeges veszteséget, mi indokolja a mai hisztérikus intézkedéseket? A válasz egyértelmű: a média és a politikai-gazdasági érdekcsoportok által gerjesztett pánik kiváló eszköz a piaci viszonyok manipulálására. Az állattenyésztők ellehetetlenítésével nagyobb teret kapnak a nagyipari húsfeldolgozó cégek, a multinacionális vállalatok és az élelmiszerimportőrök, akik a helyi gazdák kivéreztetésével saját pozícióikat erősítik.
Vissza a józan észhez!
Az évszázadokkal korábbi, működő módszerek mellőzése helyett érdemes lenne újraértékelni az állategészségügyi intézkedéseket. A gazdaságok és hagyományos állattenyésztési megoldások támogatása nemcsak a fenntarthatóságot és az élelmiszerbiztonságot erősítené, hanem a gazdák és fogyasztók érdekeit is szolgálná. A pánikkeltés helyett itt az ideje, hogy visszatérjünk a szakértelemhez és a gyakorlati észszerűséghez. A gazdák összefogása és hatékony érdekképviselete szükséges a valódi tömegvészt okozó erőkkel szemben.
Kép: Múltbéli bölcsesség, ők már gyerekként tudták, hogyan kell bánni az állatokkal – anélkül, hogy tömeges leölésekre és büntető tilalmakra lett volna szükség.
